Boldogságóra Program

A hála

Új tanév, új csoport. Az elmúlt évben sikeresen elballagó csoportom nagyon szerette és értékelte a boldogságórákat, így nem volt kérdés, hogy új tanítványaimmal is belekezdünk a kalandba. A bevezetőben megismerték az év során megjelenő témákat, és a Boldogságóra Program célját. Csoportnévnek a „fülemilét” választották, mivel ennél az utcánál kell leszállni az autóbuszról az önállóan közlekedőknek és valamennyien szeretjük a madáréneket. Lelkesen és érdeklődően fordultunk az első hónap témájához, ami a hála.
Kiderült, hogy a fiatalok nagyon hasonlóan gondolkodnak arról, kinek lehetnek hálásak. A legtöbben a családjukat említették, de néhányan már azért is hálát éreznek, hogy megszülettek. Megható volt hallani a történetet, hogy egy édesanya, aki tudta, hogy nagy valószínűséggel Down szindrómás gyermeke születik, úgy is vállalta, és szeretetben neveli a lányát – a mi mosolygós csoporttagunkat.
Amikor mindenki elmesélte, kinek, miért, milyen esemény, vagy természeti jelenség miatt érez hálát – lerajzoltuk, leírtuk,- kinek hogy volt könnyebb – és egy közös képben összegyűjtöttük.
Mivel új a csoport, az újdonság erejével hatott a Pozitivity társasjáték is. Úgy tűnt bármeddig képesek vele játszani és egymásra csodálkozni.
Hogy a hála mindig velünk maradjon, valami kézzel foghatóra volt szükség, ez pedig a hálakő lett. Együtt gyűjtöttük, majd festettük meg az emlékeztető köveket. Volt aki azt mondta, annak is fest ajándékba, akinek hálás – így szülők és barátok is kaptak ajándék hálakövet.
Az első téma élményeinek lezárásaképp arról beszélgettünk, hogyan tudjuk valakinek a hálánkat kifejezni. Közös felismerésünk volt, hogy különösképp tekintettel kell lennünk a másik ember érzékenységére. Lehet, hogy nekem jólesne és kifejezné a hálámat egy ölelés, de mi van akkor, ha a másik ember nem szereti azt sem, ha hozzáérnek? Lenyűgözött az a figyelmes szeretet, amivel mások felé képesek fordulni ezek a fiatalok. Tapasztalatuk leginkább az autizmusban érintett társaik megfigyeléséből fakadt, akik bizony nem szeretik, ha ölelgetik őket, annál inkább, ha szavakkal fejezik ki irántuk érzett hálájukat. Végső soron mindenkihez megtalálható az út, hogyha kitartóan keressük.

Képek