Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 3.
A társas- támogató kapcsolatok ápolása
Az első osztályosoknak nagycsoportban én voltam az óvónénijük. A Boldogságórákat már kiscsoport óta tartom számukra. Az óvoda-iskola átmenet Boldogságórákkal, amely a mesterprogramom fő célja, a gyermekek beilleszkedését segíti az iskolába. A Boldogságórát harmadik alkalommal tartottam az osztályban.
Az iskolások a tanító nénivel együtt vártak a megbeszélt időpontban. Már sok órán vannak túl a gyerekek, de amikor megláttak, örömmel jöttek oda hozzám és átöleltek. Ezek a találkozások is olyan támogató kapcsolatok a volt óvodásaimnak, amelyek egy kicsit hozzájárulnak a gyermekek önbizalmának erősítéséhez, „testi, lelki, sőt szellemi jóllétükhöz”. Hiszen erről is szól a Boldogságóra Program. Ezek a találkozások engem is feltöltenek energiával, nem csak a gyerekeket. A tanító néni is szívesen bent marad velünk és mindvégig jól érzi magát. Mikorra megérkezem. addigra az okostáblán már előkeresi a hónap dalait mind az alapprogram, valamint az erősségdalok közül.
Egy kicsit megmozgattam a gyerekeket a relaxációs gyakorlatokkal, majd az óvodából is ismert jó kis mondókával egybekötött mozgásos gyakorlatokkal: Ha jó a kedved, üsd a tenyered stb. Miután ezzel végeztünk, meghallgattuk a hónap dalát és közben mozogtunk rá. Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek címűt.
A következő feladat az csapatmunka volt. Vittem magammal babzsákokat és megkértem a gyerekeket, hogy álljanak két csapatba. Mivel egy gyermekkel kevesebb volt az egyik csapatban, így én is beálltam játszani egyszer, majd cseréltünk és a tanító néni is szívesen játszott. A gyerekek nagyon nagy örömmel fogadták, mert emlékeztek, hogy az óvodában is sokszor játszottunk ilyen sorversenyt. Mondanom sem kell, hogy nagy volt az izgalom, hogy ki fog nyerni, melyik csapat lesz a gyorsabb. Győztesnek lennie kell, de nekünk inkább a közös játék volt a lényeg. Szerencsére mindkét csapat nyert egyszer-egyszer. A végén megtapsoltuk egymást, mert mindenki nagyon lelkes volt és igyekezett mindent beleadni.
„A csapatmunka mindenkit támogat!”
A játék után kicsit lecsendesedtünk, azután elmondtam a gyerekeknek a mesét: Ferenczei Éva, Süni irigy lesz.
Kíváncsi voltam a mese után és megkérdeztem a gyerekeket arról, hogy történt-e már velük olyan, hogy a barátjával összevesztek. A baráti kapcsolatok megmaradtak még az óvodából, csak egy kicsit még jobban elmélyültek. Olyan is akad, aki azóta barátkozik egy osztálytársával, amióta mellette ül az osztályteremben.
Az egyik gyermek elmondta, hogy mi a barátommal szoktunk néha veszekedni, de azután mindig kibékülünk. Ezt a barát is megerősítette, aki mellette ült. Nagyon jót beszélgettünk!
A gyerekeknek elvittem a szív puzzle-t és amíg kiszínezték, addig meghallgattuk az erősségdalok közül a: Csapatmunka, valamint a Társas intelligencia című dalokat.
Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus, mesterpedagógus

Képek