Boldogságóra Program

Zsadányi Református Általános Iskola
Első osztály
Boldogságóra 2.
Az optimizmus gyakorlása
Az első osztályosoknak nagycsoportban már tartottam a Boldogságórákat azért, hogy majd első osztályban könnyebbé tudjam tenni az óvoda-iskola átmenetet Boldogságórákkal. A mesterprogramomnak a fő célja, hogy segítsem a gyermekek beilleszkedését az iskolába. A Boldogságórát második alkalommal tartottam az osztályban. Október elején két alkalommal is voltam az első osztályban. A tanító nénikkel megbeszéltem, hogy elhoznám a gyerekekhez az óvónénijüket egy mesemondásra „nosztalgiázni” egy kicsit. Nagy örömmel vették. A népmese napja alkalmából és az állatok világnapja alkalmából (átcsúszott az időpont októberre), egy ismert mesét hoztunk bábokkal, paravánnal. Az óvónéni mesélte nagy átéléssel, ízes beszéddel, én a bábokat mozgattam és a gyerekek szájtátva hallgatták, sőt bekapcsolódtak az éneklésbe is. Mindig is jobban leköti a gyermekek figyelmét a bábokkal való mesemondás. A végén a gyermekek is vállalkoztak mesemondásra. Megbeszéltük, hogy pénteken újra jövök hozzájuk a Boldogságórával.
Pénteken, amikor újra találkoztunk, akkor kint voltak a gyerekek az udvaron. Odaszaladtak hozzám és megöleltek. Mielőtt bementünk volna az osztályterembe, találkoztam a másodikosokkal is, ők is örömmel üdvözöltek és megkérdezték, hogy mikor jössz hozzánk is Boldogságórát tartani, mert nagyon szerettük tavaly?
Beszélgettünk arról, hogy milyen az optimista ember, gyermek. Az egyik kisfiú, aki az óvodában is sokszor megsértődött, most is durcás volt. A gyerekekkel megpróbáltuk felvidítani. Nem volt könnyű, de a végére sikerült.
Én is elmondtam, hogy igaz, hogy most borongós az időjárás, de nem szomorkodom, mert tudom, hogy hamarosan ki fog sütni a nap és egyből jobb lesz a kedvem. Én optimista vagyok. Beszélgettünk arról is, hogy milyen sok betűt és számot megismertek már és szépen le tudják írni azokat, valamint a megtanult betűkből szavakat is olvasnak. Ez a teljesítmény optimistává kell, hogy tegye a gyermekeket. Büszkék voltak arra, hogy ilyen ügyesek. „-Én már ezt is tudom!” – mondták többen korusban.
Két mesét hoztam az optimizmus témával kapcsolatban és szavazásra bocsájtottam, hogy melyiket szeretnék hallani. A többség a Varázsbonbon című mese mellett döntött. Nagyon tetszett mindenkinek. A szomorkodó, durcás kisgyermek a mese végére mosolygott és jókedélyű lett. Zárásként meghallgattuk és énekeltük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok című dalát és közben kiszínezték a mosolygós arcot is.
Jó volt látni, hogy mennyit változtak a gyermekek az iskolakezdés óta pozitív irányba.

Balázsné Barta Anikó
Óvodapedagógus

Képek