Boldogságóra Program

Az évindító januári témánk a célok kitűzése, ami általában minden évkezdéskor aktuális, most még inkább igaz a mi életünkben 2021-re… Egy újabb olyan téma, amivel nem biztos, hogy találkoznak ennyi idősen a gyerekek. De a játékos feladatok, szituációs játékok és a mese segítségével sikeresen megmászta csoportunk ezt a lépcsőfokot is. Most már félúton járunk az egész éves célunk elérésében, azaz hogy bejuthassunk a Boldogságvárba.
A mese több napon való elmesélése során ügyeltem arra, hogy a gyerekek felfigyeljenek arra a mondatra, amivel Jánost útnak indította az édesapja: „Mindig hallgass a szívedre! A célod mindig legyen a szemed előtt!” Egy-egy játékos feladat kapcsán ezt hangsúlyoztam nekik én is, így éreztek napról-napra rá a témánk lényegére. Ráhangolódásként az első napon a munkafüzet színezőjét használtam, mely során azokat az ábrákat színezték ki a gyerekek, amelyeket szeretnének megtanulni, utána pedig eljátszottuk a Varázshópelyhes szituációs játékot. Ezek lehetővé tették a téma kibontását és egy beszélgetőkör is létre tudott jönni. Majd másnap megkértem őket, hogy azt a célt, amit a leginkább szeretnének elérni/megtanulni, rajzolják le, a rajzokból készítettünk egy plakátot és kiállítottuk. Erre a napra a Boldogságvár puzzle játékot alaposan előkészítettem: szerkesztettem egy vár puzzle-t, lefotóztam az óvoda általunk használt helyiségeit, a fotókból készítettem egy térképet. A fotókon egy piros X jellel jelöltem azokat a helyeket, ahova elrejtettem a puzzle darabjait. A helyszíneket és a puzzle darabokat is beszámoztam a térképen és nyíllal jelöltem a sorrendet. Készítettem egy levelet, amelyet a csoportunk Boldog Dórától kapott és a levélben a puzzle játék instrukciói álltak, illetve mellékelve a térkép. Eljátszottam, hogy a levelet a postás hozta, felolvastam a tartalmát és közösen megvizsgáltuk a térképet, majd kezdetét vette a keresés. Igazi kaland lett belőle, izgatottan keresgéltek helyszínről-helyszínre, majd miután megtaláltuk közösen az összes puzzle darabot, összeállt a kép és a gyerekek egyből tudták, hogy a boldogság vára szerepel a képen. Utána mindenki kiszínezhette kedve szerint a saját boldogságvárát. Volt, akit annyira megihletett a játék, hogy rajzolt egy saját térképet és rajzok is születtek a várról.
A következő napon a macis játékot is megvalósítottam: szintén készítettem egy térképet, lezártam négy kapoccsal, felvettem egy medve fejdíszt, hátitáskát és eljátszottam az eltévedt maci kislány történetét. A gyerekek nagy lelkesedéssel igyekeztek a segítségemre, sikeresen teljesítve a négy kapcsot nyitó feladatot, majd közösen megvizsgáltuk a térképen a haza vezető utamat, azaz a célomat.
Az utolsó napra hagytam a célba ugró és dobó játékot a hét zárásaként. Ezzel kívántam érzékeltetni, hogy mennyiféle célunk lehet: megtanulni, elérni, megcsinálni, teljesíteni valamit. Az ugrások után megbeszéltük, hogy kinek miért volt nehéz vagy épp könnyű. Ebből pedig azt állapítottuk meg, hogy mindenkinek sikerülhet, amit szeretne megvalósítani, csak idő, gyakorlás és sok ráfordított energia kérdése pont úgy, mint megannyi más egyéb cél elérése, amelyekről a héten beszélgettünk. Végül felkerült az ötödik lépcsőfokra is a jel és a sikerünket megünnepeltük a „Van nekem egy álmom” című dallal, melyre táncra is perdültünk.

Képek