A „bosszantó konduktor” és a megküzdési stratégiák :)
- Csoport neve: Pető Egyeskék
- Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Általános Iskolája, Egységes Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiuma - Villányi úti Telephely
- Kategória: Tanulásban akadályozottak
- Téma: Megküzdési stratégiák
- (17 megtekintés)
Februári nyitófoglalkozásunkat egy mindannyiunk számára érdekes próbával kezdtünk.
Sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnám közelebb hozni hozzájuk a „megküzdési stratégiák” kifejezést, hogy miért is van szükségünk ezekre. Szerettem volna, hogy a lehető leginkább testközelből érezzék, hiszen olykor még tapasztalt felnőttként is nehéz rákapcsolódnunk valamire, amit aktuálisan nem érzünk, csak beszélünk róla…
Így hát egy bosszantó trükkhöz folyamodtam. Rendhagyó módon a foglalkozást úgy kezdtük, hogy párokba állítottam őket és mindannyian valamilyen játékot, vagy egyéb tevékenységet kaptak, melyet társukkal együtt kellett megoldaniuk. Nem mondtam nekik semmi egyebet, csak „előre is bocsánatot kértem”, majd belekezdtek a játékba… Ám ezt követően sorra „tönkretettem” a játékukat. „Véletlenül” leöntöttem a színezőt, nekimentem az asztalnak és leborult a jenga torony… Mindannyian értetlenül néztek rám. Ezt követően összepakoltunk, leültünk, és arról kezdtünk el irányítva beszélgetni, hogy mit éreztek abban a pillanatban, milyen érzés számukra most. Nehéz érzések kerültek megfogalmazásra: csalódottság, harag, szomorúság. Rossz érzés volt számomra, hiszen nem akartam Nekik rosszat okozni, de így mély beszélgetés tudott elindulni annak kapcsán, hogy az életünkben nem csak örömteli érzések kerülnek megélésre, hanem nehezebbek is – ezekhez jogunk van, érezhetjük, rám is lehetnek dühösek, a hétköznapok velejárói, ám fontos, hogy mit kezdünk ezekkel, mennyire vannak ránk hatással.
Ezt követően arról folyt a csevegés, nekik milyen ötleteik vannak, ha rossz érzések öntik el őket, vagy mi segíti őket, ha nehéz feladat előtt állnak, majd egy ablaknyitós wordwall feladat segítségével szedtünk össze építő ötleteket és jelentkezés útján jelezte mindenki, hogy el tudja-e képzelni azt a módszert magáénak, vagy sem. A barátokkal való beszélgetésre sokan jelentkeztek, ennek nagyon örültem. A relaxációt röviden ki is próbáltuk és arról is módunkban állt beszélgetni, hogy nem mindenkinek ugyanazok a megoldási módok segítenek és ez így is van rendjén. Van, akinek a mozgás, van, akinek az imádkozás, van, akinek a beszélgetés… Ebben is színesek vagyunk. 🙂
Képek
