Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
A november a társas kapcsolatok, a barátság hónapja. Az ember alapvetően társas lény, szüksége van a megfelelő, igényeit kielégítő kapcsolatokra. Ennek legfőbb és elsődleges színtere a család, a rokonság, bővebb fórumai pedig a barátok, az osztálytársak, munkatársak és távolabbi ismerősök. Minden igaz barátság drága kincs, hiszen alapja a feltétel nélküli szeretet, az őszinteség, a nyitottság, a megbízhatóság. Egy osztályközösségben nem lehet mindenki mindenkivel igaz barátságban, de a csoport szabályait betartva, kölcsönösen tisztelve egymás érdekeit jó kapcsolatot lehet kialakítani a társakkal. Éppen ezért nagy gondot fordítok a csapatépítésre, ennek érdekében rengeteget beszélgetünk, játszunk, éneklünk, alkotunk. Ennek jegyében született meg közös ajtódekorációnk, az „Összetartozunk, mint a borsó, meg a héj-a”, ezt választottam saját kitalációként a hónap fő feladatának. Mindenki kapott egy sablont, amin zöld színnel kiszínezte a növényt, a borsószemek pedig krepp-papírból készült „gyurmicok” (=összegöngyölt papírgolyócskák) lettek. Az elkészült egyedi növénykéket az ajtóra ragasztottuk, a sok kicsiből így egy óriási nagy növény lett, ami az összetartozásunkat szimbolizálja. A cím önmagáért beszél, az osztályba járó gyerekek együttlétére, a közös elvekre, célokra és szabályokra utal, amiket rendszeresen ápolunk. Egyik kis tanítványom jegyezte meg boldogan és okosan, hogy én vagyok a héj, ők pedig a borsószemek – hát igen, ez volt a cél és a lényeg! (Ha valakit érdekel ez a feladat, a következőt kell beírni a Google keresőbe: „peas in a pod krokotak”.)
Lupsánné Kovács Eta Barátság című versét is feldolgoztuk, elkészítettük a szereplőket. Manót, mákgubót, cukorborsót és diót készítettünk sablon alapján több példányban is, hiszen minden gyerek dolgozott az alkotáson. A figurákat a táblára rajzolt óriási diófán lévő nagy odúház elé és köré helyeztük fel, így egy meseillusztráció sikeredett belőle. Négy kismanó már a másik táblára került, ők a gyerekek fantáziája alapján látogatóba érkeznek éppen az odúban lakó manóbarátjukhoz. A vers olvasása és hallgatása közben boldogan hangoztattuk a refrént: „Szó, szó, kopogó, a barátság csudajó/ragyogó!”.
A csoportokban nagyon fontos a megfelelő együttműködés, együtt mozgás. Ennek bizonyítására először eljátszottuk a „tükörjáték” címűt, ahol a párok és a csapatok szemben állva egymás mozdulatait utánozták, mintha tükröt tartottak volna. A halrajok mozgását is tanulmányoztuk természetfilmek segítségével, majd leutánoztuk őket, tehát az élenjáró „vezérhal” mögött haladt mindenki csoportosan, ugyanúgy mozogva, „hömpölyögve” a teremben, ahogy irányító társuk tette azt. Ennek megörökítésére papírból készítettünk színes halacskákat, amiket a faliújság kék színű hátterére azonos irányba haladóan felragasztottunk, így emlékeztetve magunkat közös céljainkra. A kreatív alkotó tevékenységek tehát nagyon jó közösségformáló hatásúak. A rajz és technika órákon készített papírrókák, a tölgyfa lombkoronájában párosan üldögélő makkfigurák, a tölgyfa alatt üldögélő, piros kalapú gombák és a Márton-nap alkalmából készített libák csapata is bizonyítja a jó együttműködést és a segítő, egymást támogató csapatmunkát, az osztályban működő baráti kapcsolatok dinamikáját. Ezek az alkotások emlékeztetnek minket az összetartozásra, az egymásra utaltságra, az összefogásra.
A 3-4. osztályosokkal miután felolvastuk és megbeszéltük a „Kicsi esőcsepp” című mesét, elkészítettük az „Oázis” című képünket is. Szorgalmasan nyírtuk színes papírból és magazinokból a felhőt, a mosolygó esőcseppeket, az oázisunkat benövő rengeteg virágot, ragasztottuk a burjánzó növényzetet. Közben a mese kapcsán sokat beszélgettünk a baráti kapcsolatok őszinteségéről, az összetartás, az egymás mellett történő kiállás fontosságáról, az összefogás hatalmas erejéről. A kicsi esőcseppecske egyedül nem lett volna képes létrehozni azt, ami a testvéreivel együtt sikerült.
Kedvenc játékunk volt, amikor egy tanuló a kör közepére ült és a többiek az illetőről csak pozitív dolgokat, jó tulajdonságokat mondhattak. A végén mindenki arról számolt be, hogy milyen jó volt hallgatni a sok dicséretet és megerősítést.
Relaxációs feladatként Bagdi Bella: Ellazulni, jaj, de jó című dalát hallgattuk több alkalommal is, ami segített minket megpihenni egy-egy nehéz nap után. A „Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek!” című dal mozgásos játékával pedig jó hangulatot, kellemes légkört varázsoltunk magunknak foglalkozásainkon.

Képek