Boldogságóra Program

Célok kitűzése és elérése

A foglalkozás címe: Célok kitűzése és elérése
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy legyenek elképzeléseik, hogy mit szeretnének elérni, megvalósítani, és ha esetleg akadályba ütköznek ne adják fel.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– Boldog vár mese elmesélése.
– Célba dobás babzsákkal karikába.
– Kincskeresés (puzzle darabjainak megkeresése, a kincses térkép alapján)
– Puzzle kirakása (Boldog vár)

A boldogságórát a Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll. c. versikével kezdtem, amit már ismernek és kezdik is velem mondani. A versike végére, mindenki elhelyezkedett a szőnyegen és várták a mesét.
Boldogvár meséje c. történetet báboztam. Jancsi a szegénylegény báb, a színes kövek, és a tarisznya volt segítségemre.
A gyerekeket nagyon lekötötte a történet, nagy figyelemmel kísérték a Jancsi elé gördülő akadályokat. Színes köveket készítettem be, Jancsi tarisznyájába, amiből a pirosat kivettem az elején, amit a hangya vitt, majd amikor a folyóhoz értem a mesében, szép sorban kirakatam a szőnyegre. Ámulattal figyelték, szinte látszott, ahogy elképzelték, hogy miután Jancsi átkelt a folyón és elmondta a versikét világítanak a kövek.
Amikor a mese végére értem, a célt azzal mutattam be, hogy a kihelyezett karikákba dobják a babzsákot, az legyen a céljuk, hogy beletaláljanak. Akinek nem sikerült, megvártuk még addig dob, amíg találata lesz. Ezzel szemléltettem, hogy vannak nehézségek, akadályok, mint a mesében, de mindig próbálkozni kell, gyakorolni, és elérik a céljukat. Mindenkinek sikerélménye volt a dobásban, így elégedetten ültek vissza a szőnyegre, várva a következő feladatot.
Természetesen, ha nem sikerült volna a dobás valakinek, közelebb vittük volna a karikát és elmondtam volna, hogy apróbb lépésekkel is el lehet jutni a kitűzött célhoz.
A kincskeresés következik mondatomra, felbolydult a csoport, egymás felé fordultak eltátott szájjal és elismételték csodálkozva, hogy kincskereséééés?
Négy térképet adtam a gyerekeknek, akik így négy csapatot alkotva nézték a térképet és fedezték fel rajta az öltözőjüket, a csoportszobát, az előteret.
A nyilak jelölték az utat, és a csillagok a helyet, ahol a puzzle darabjait rejtettem el, illetve a Dajka néni volt segítségemre, aki még a gyerekek a reggeli után a mosdóban, majd a meseközben az öltözőben voltak, a megfelelő tárgyak alá helyezte a képdarabokat.
Ez nagyon izgalmas volt. A térkép olvasás, a helyek beazonosítása, elgondolkoztatta Őket. A síkfelületről leolvasni, merre kell haladni, az irányok ismerete, igazi nagycsoportos feladat.
Amikor minden darabot megtaláltak, összeillesztették az asztalon, ahol megbeszéltük, hogy gyűjtjük. Mivel nagycsoportosok, úgy gondoltam, hogy több darabra vágom és nem csak négyzetek, de háromszög darabok is lesznek. Ez már egy kicsit nehéznek bizonyult, mert többen otthagyták a feladatot, de itt a közös munkára, a kitartásra hivatkoztam és kértem a segítségüket.
Miután összeállítottuk a képet, megtapsoltuk magunkat és még egy picit leültettem őket a szőnyegre, hogy megdicsérjem Őket, hogy elérték a célt, összerakták a Boldog várat, mert az volt a képen.
A Fújj, fújj erősen, és minden, ami bánt, azonnal már nem akadály c. versikét elismételve búcsúztunk.

Képek