Boldogságóra Program

Boldogság Világnapja az iskolánkban

Idén március 20-a, a Boldogság Világnapja péntekre esett, így az a szerencsés helyzet adódott, hogy mind a négy osztályomban, ahol etikát tanítok, közösen ünnepelhettünk.

Azzal kezdtük, hogy átbeszéltük, kit mi tesz boldoggá. A gyerekek sokféle dolgot említettek. Volt, aki a mindennapi örömeit hozta: hogy játszhat a gépen, vagy elmehet az anyukájával vásárolni. A felsőbb osztályokban már megjelentek mélyebb gondolatok is: az előző boldogságórák tapasztalataira építve többen beszéltek az apró örömökről – az eső illatáról, egy kedves gesztusról, meglepetés egy baráttól, vagy egyszerűen arról, milyen jó együtt lenni másokkal.

Ezt követően egy kedvességre hangoló feladat következett. Aki szeretett volna tátikát készített, hogy egy számára kedves barátot vagy akár többet is, kedvesen, játékra hív vele az udvaron. Négy részre osztva, mindegyikbe különböző kéréseket, üzeneteket írtak – például kapsz egy ölelést, egy kedves bókot, vagy egy jókívánságot. A gyerekek nagy örömmel készítették, és izgatottan tervezték, kihez mennek oda.

Ezután közös alkotásba kezdtünk: piros temperával kézlenyomatokat készítettünk, négy nagy kartonon, egymáshoz kapcsolódva jelenítettünk meg. Mind a négy osztály a kezek összekapcsolásával szimbolizálta, hogy a boldogság nem egyéni feladat, hanem közös élmény. Iskolai szinten, osztályszinten, sőt az osztályokat összekapcsolva tapasztalhattuk meg, milyen ereje van az együttműködésnek és az egymásra figyelésnek.

A délutáni foglalkozásokon – különösen a saját osztályomban (3.a) – volt időnk tovább mélyíteni az élményt. A gyerekek rövid verseket, mondókákat, idézeteket írtak arról, mit jelent számukra a boldogság. Sok kedves, őszinte gondolat született, volt, aki rajzzal is kiegészítette mondanivalóját.

Gyerekek írták:
A Boldogság Világnapja
Öröm, móka, vidámság,
Ez aztán a mulatság,
Nevetgélés, barátság.
Erre jön a boldogság.
M.G.

Képek