Boldogságóra Program

A bizakodó szőlősgazda

„Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.” János evangéliuma 15:4

Beszélgetéssel indítottuk az októberi boldogságóránkat, amely az őszi betakarításról, a szüretről szólt. Arról is szó esett, hogy nem mindig bőséges a termés, de a jó szőlősgazda mindent megtesz, hogy áldásos szüretben lehessen része. Ha mégis mostoha az időjárás, és nem kedvez a szőlőérésnek, akkor is fordulhat fohászkodva az Úrhoz. Próbáltunk az optimista szóval rokon értelmű kifejezéseket keresni, így megtanultuk, hogy a pozitív, reménykedő, derűlátó, optimista látásmódú mind ugyanazt jelentik: BIZAKODÓ. A gyerekek egyéni beszámolóik alapján rádöbbentünk, hogy soha nem szabad csüggednünk, mindig bízni kell!
Ezután egy szüretelős szerepjátékkal folytattuk, amellyel felidéztük a régi korok hagyományos szüreti hangulatát, amikor a szüretelők így hívták a puttonyos legényt, ha tele lett a kosaruk: „Puttonyos!”. Ő pedig fennhangon kiáltotta: „Itt rugdos!”, azért, hogy hang után hamar egymásra találjanak.
Szüretelés közben jó hangulat szokott kerekedni, amikor az emberek nótára gyújtanak. Így mi felelevenítettük az elmúlt tanévben tanult énekünket: Gárdonyi Gézának „A bor legendája” című versét énekeltük.
Jutalmunk a jól végzett munkáért a különböző szőlőfajták kóstolása volt.
Annak reményében zártuk tevékenységünket, hogy igyekszünk mindig mindenben megtalálni a jót!

Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

Képek