Boldogságóra Program

Beszámoló – A belső erőnk nyomában – Február a megküzdési stratégiák hónapja
Február hónap a megküzdési stratégiák jegyében telt kollégiumunkban. Egy igazán sűrű, élményekben és feladatokban gazdag időszakot tudhatunk magunk mögött, amely számtalan lehetőséget adott arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzuk és erősítsük a pozitív megküzdési módokat.
A hónap elejére elkészült a Boldogság sarok, amely a témához illő inspiráló plakátokkal, mesékkel és gondolatébresztő tartalmakkal segítette a gyermekeket abban, hogy felismerjék: a nehéz helyzetek kezelése tanulható és fejleszthető. Az idézetes tál lehetőséget adott arra, hogy mindenki találjon egy-egy kapaszkodót jelentő gondolatot a mindennapokra. Valentin nap alkalmából külön dekoráció, idézetek és egy „szeretet-tál” is helyet kapott, ahonnan szívecskéket adhattak egymásnak a gyerekek és a felnőttek. A Valentin-napi üzenőláda pedig lehetőséget adott az érzések biztonságos kifejezésére, amely szintén a lelki rugalmasság egyik fontos eleme.
Fontos számomra, hogy a Boldogságóra célirányos, elméleti része se maradjon háttérben. A relaxációs gyakorlatok és a szilenciumok előtti mesék segítették a gyerekeket a lecsendesedésben, a belső feszültségek oldásában és az érzelmi feltöltődésben. Ezek az alkalmak lehetőséget teremtettek arra, hogy a gyerekek megtapasztalják: a megnyugvás, az önmagunkra figyelés és a tudatos jelenlét hatékony megküzdési eszköz lehet a mindennapi kihívások során. A „A belső erőnk nyomában” című foglalkozás során drámai elemekkel különböző nehéz élethelyzeteket jelenítettek meg, majd közösen kerestek rájuk megoldást. A szerepjáték, a közös beszélgetések és a kiscsoportos munka lehetőséget adott az empátia gyakorlására, a nézőpontváltásra és arra, hogy biztonságos közegben próbálják ki különböző megküzdési stratégiáikat.
Ebben a hónapban a mi évfolyamunk feladata volt a kollégiumi farsang megszervezése és lebonyolítása. A felkészülés során a gyermekek számos helyzetben gyakorolhatták a megküzdési stratégiákat: heteken keresztül járták a várost tombolatárgyakat gyűjtve, árulták a tombolákat, dekorálták az aulákat és készültek a farsangi műsorra. A 2050-ben játszódó, vidám osztálytalálkozóról szóló színdarab rengeteg közös tervezést, alkalmazkodást és kreatív problémamegoldást igényelt, miközben a humor, mint érzelmi megküzdési stratégia, különösen hangsúlyosan jelent meg a próbák és az előadás során is. A karaoke versenyben elért kimagasló eredmény és a tombolaajándékok lelkes csomagolása mind azt mutatta, hogy a gyermekek képesek kitartóan, együttműködve dolgozni egy közös cél érdekében.
A februári hónap során a megküzdési stratégiák nem csupán elméleti szinten jelentek meg, hanem a mindennapi tevékenységekben, közös élményekben és kihívásokban is tudatosan jelen voltak. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy a nehézségek nem akadályok, hanem fejlődési lehetőségek, amelyek megfelelő hozzáállással és közösségi támogatással sikeresen kezelhetők.
Büszke vagyok arra, hogy a megküzdési stratégiák hónapja valódi, élő tapasztalattá vált kollégiumunkban.
MESÉK:
(amiket a Boldogság sarokba tettem ki és a gyerekeknek olvastam fel)
A lány, aki mindig erős volt
A lány reggelente mosollyal indult el.
Tudta, mikor mit kell mondani, mikor kell nevetni, mikor kell hallgatni. Mások hozzá mentek tanácsért. Ő volt az, aki „bírja”. Csak ő tudta, milyen érzés este egyedül ülni, és nem tudni, kinek lehetne elmondani, hogy elfáradt. „Másoknak rosszabb” – mondogatta magának.
„Nem panaszkodom.” Egy este azonban egy barátnője nem hagyta annyiban.
Nem adott tanácsot.
Nem akarta megjavítani. Csak ott maradt. A csend először kényelmetlen volt. Aztán biztonságos.
– Nem kell most erősnek lenned – mondta halkan.
És a lány akkor először megengedte magának, hogy ne legyen. Beszélt.
Szakadozottan. Őszintén. Nem oldódott meg minden.
De valami elindult.
A lány rájött:
az erő nem állandó állapot.
Az erő kapcsolat.
Attól a naptól kezdve megtanult
• néha nemet mondani
• néha segítséget kérni
• néha csak pihenni bűntudat nélkül

Rájött, hogy az elesés nem kudarc, hanem emberi. És érdekes módon nem lett kevésbé megbízható.
Sőt — kiegyensúlyozottabb lett.

A hullámok iskolája
Volt egy fiú, aki nem szerette a bizonytalanságot.
Ha nehézség jött:
• halogatott
• elviccelte
• vagy teljesen kizárta
Egy nyári kiránduláson a tengerhez került.
Ott figyelte a szörfösöket. Volt köztük kezdő, aki sokszor beesett. Volt profi, aki szinte táncolt a hullámokon. Megkérdezte az egyiket: – Nem idegesítő, hogy mindig jön új hullám? A srác nevetett.
– Pont ez a lényeg. Ha nem jönne, nem lenne játék.
Ez a mondat benne maradt. Ott maradt pár napig.
Tanulta:
• A hullámokat nem lehet megállítani.
• De lehet felkészülni rájuk.
• És ha elesel, vissza lehet mászni.
Amikor visszatért a hétköznapokba:
• elkezdett stressznaplót vezetni
• sportolni kezdett
• néha légzőgyakorlatokat csinált
• beszélt a félelmeiről
Nem lett problémamentes az élete.
De már nem pánikolt. Tudta:
A stressz nem ellenség mindig.
Néha energia — ha megtanulod irányítani.És a hullámok már inkább kihívást jelentettek, nem veszélyt.
A belső kert
Volt egy fiú, aki elképesztően figyelmes volt másokkal. Emlékezett a fontos dátumokra.
Meghallgatta a problémákat.
Segített, amikor csak tudott. Csak épp magával nem foglalkozott. Egy idő után:
• ingerlékeny lett
• motiválatlan
• néha ok nélkül szomorú
Egy tanára egyszer ezt mondta neki:
– Aki másokat locsol, annak is kell víz. Ez elindított benne valamit. Először furcsa volt:
• egy séta telefon nélkül
• kedvenc zene figyelmes hallgatása
• határhúzás
• alvás prioritása
• néha semmittevés
És lassan:
• több energiája lett
• türelmesebb lett
• visszatért a humorérzéke és megértette:
Az önmagaddal való törődés nem luxus.
Alapfeltétel. És a kert — belül — virágozni kezdett.

A fiú, aki megtanult lassítani
Volt egy fiú, aki mindig rohant. Jobb jegyek. Több program.
Gyorsabb siker. És közben állandóan úgy érezte: le van maradva. Egy esős délután betévedt egy régi órásműhelybe.
Ott minden lassú volt:
• a ketyegés
• a mozdulatok
• a beszéd
Az órásmester ezt mondta:
– A pontos időhöz türelem kell.
A fiú elkezdett kísérletezni:
– reggel nem a telefon volt az első
– tanulás blokkokban, szünetekkel
– tudatos pihenés
– kevesebb összehasonlítás
Eleinte félt, hogy lemarad.
De inkább fókuszáltabb lett.
És rájött:
Nem a gyorsaság ad értéket.
Hanem a jelenlét.
Azóta néha megáll.
Körbenéz.
És észreveszi azt is, ami korábban elsuhant mellette.

A fiú, aki túl sok követ cipelt
Egyszer volt, nem is olyan régen, egy kollégiumhoz hasonló, nagy, zajos ház, ahol sok fiatal lakott együtt.
Ebben a házban élt egy fiú, akit mindenki erősnek tartott. Nem panaszkodott, nem késett, nem borult ki. Csak ment előre. Egy nap azonban észrevette, hogy a zsebei nehezebbek lettek.
Először csak egy kavics volt benne. Egy rosszul sikerült dolgozat.
„Nem nagy ügy” – gondolta, és ment tovább. Másnap egy kő került a másik zsebébe. Egy vita a szobatárssal.
„Majd elmúlik.” Aztán jöttek a kövek sorban: elvárások, kimondatlan mondatok, fáradt esték, elnyelt könnyek.
A fiú nem nézett bele a zsebébe. Csak húzta feljebb a nadrágját, hogy elbírja a súlyt. Egy idő után azonban a léptei lelassultak.
A folyosó, amin eddig végig szaladt, most végtelennek tűnt.
A nevetés hangos volt körülötte, ő mégis egyre csendesebb lett. Egy este leült a lépcsőre. Nem azért, mert akart, hanem mert már nem bírta tovább.
Ekkor mellé ült valaki. Nem kérdezett sokat. Csak annyit mondott:
– Nehéznek tűnsz.
A fiú először tiltakozott volna, de aztán… kinyitotta az egyik zsebét.
Egy kő kiesett. Hangosan koppant. A másik zsebből még egy.
Aztán még egy. Nem lett azonnal könnyű. De lett levegő.
– Nem kell mindet egyedül cipelned – mondta a másik. – Van, amit le lehet tenni. Van, amit meg lehet osztani. És van, amit idővel elvisz a folyó.
A fiú nem dobta ki az összes követ.
Néhányat megtartott. Emlékeztetőnek.
De most már tudta:
nem attól erős, hogy mindent cipel, hanem attól, hogy tudja, mikor mit kezdjen vele.
És amikor másokon látta, hogy nehezebben lépnek, néha csak ennyit mondott:
– Nézz bele a zsebedbe.

o Mi lehetnek a „kövek” egy kamasz életében?
o Ki lehet a „másik”, aki leül mellé?
o Te mit csinálsz a saját köveiddel?
RELAXÁCIÓK:

A Fényösvény kertje – vezetett relaxációs mese
Helyezkedj el kényelmesen…
Ha szeretnéd, hunyd le a szemed…
És most csak figyeld a légzésed…
Belégzés…kilégzés…Nem kell megváltoztatni. Csak észrevenni. Ahogy a levegő beáramlik…és ahogy távozik…
És képzeld el, hogy minden kilégzéssel egy picit több feszültség távozik belőled. Talán a válladból…talán a homlokodból…talán a mellkasodból…Csak hagyd.
A kapu megjelenik
Most képzeld el, hogy egy ösvényen állsz.
Nem tudod, hogyan kerültél ide — és nem is fontos.
Az ösvény puha, meleg fényben dereng.
Mintha apró csillagok világítanák meg. Előtted egy kapu áll. Nem zárt.
Nem félelmetes. Inkább hívogató. Ahogy közelebb mész, látod, hogy finom indák és virágok futják be. És a kapu fölött egy felirat jelenik meg:
„A megküzdés kertje — ahol minden nehézségből erő születik.”
Ha készen állsz… lassan nyisd ki a kaput.
A kert csendje
Ahogy belépsz, különös nyugalom vesz körül. Nem teljes csend — inkább biztonságos hangok:
• madarak halk éneke
• levelek susogása
• távoli vízcsobogás
A levegő kellemes. Pont olyan, amilyen neked most jó.
És érzed: itt nem kell teljesíteni.
Nem kell bizonyítani.
Nem kell megfelelni.
Itt egyszerűen csak lehetsz.
A hátizsák
Ahogy sétálsz, észreveszed, hogy egy hátizsák van rajtad. Talán eddig fel sem tűnt.Nem ijesztő — csak kissé nehéz. Ha szeretnéd, leveheted. Tedd le magad mellé. Nem kell kiborítani. Nem kell elemezni. Csak vedd észre:
• mindenkinek van ilyen zsákja
• és attól, hogy leteszed, még nem veszik el semmi fontos
• csak pihen egy kicsit
Vegyél egy mély levegőt…És figyeld meg, milyen érzés könnyebben létezni.
A beszélő fa
A kert közepén áll egy nagy, öreg fa. Masszív. Nyugodt. Biztonságos. Ahogy közelebb mész, érzed: ez a fa figyel rád. Nem ítél. Nem siettet. Csak jelen van. És talán meghallod a hangját — nem kívülről, inkább belülről:
„A nehézségek nem hibák.
Hanem történetek, amik formálnak.”
Ha szeretnéd, gondolhatsz most egy kisebb nehézségre az életedből. Nem a legfájdalmasabbra. Csak valamire, ami most aktuális. És képzeld el, hogy a fa törzséhez érinted ezt a gondolatot. A fa nem veszi el. Csak átalakítja. Mint amikor a fa a vihartól erősebb gyökereket növeszt.
A tisztító patak
Most egy kis patakhoz érsz. A víz kristálytiszta. Lassan csordogál. Képzeld el:
• megmosod benne a kezed
• vagy az arcod
• vagy csak belelógatod az ujjaid
És minden érintéssel valami oldódik:
• feszültség
• önkritika
• túlzott elvárások
• kimondatlan félelmek
Nem tűnnek el végleg.
Csak elvesztik a súlyukat. Mint amikor egy gond már nem nyomaszt, csak tapasztalat lesz.
A fényhíd
A patak felett egy híd jelenik meg. Szivárványszínű fényből. Ahogy rálépsz, furcsa felismerések érkezhetnek:
• Nem kell mindig erősnek lenni.
• Segítséget kérni bátorság.
• A humor is megküzdés.
• A pihenés nem lustaság.
• A változás természetes.
Minden lépésnél mintha egy új belső erő születne.
A belső fény
A híd végén egy kis lámpás vár. Nem vakító. Nem harsány. Meleg. Stabil. Saját. Ez a te belső megküzdő erőd. Nem mindig érzed. De mindig ott van. Képzeld el, hogy a mellkasodba helyezed. És most figyeld:
• nem lesz tőle tökéletes az élet
• de lesz kapaszkodód
• lesz türelmed
• lesz humorod
• lesz reményed
És néha pont ez elég.
Üzenet a jövőből
Most képzeld el a jövőbeli önmagad. Nem tökéletes. Nem problémamentes. De nyugodtabb.
Tapasztaltabb. Magabiztosabb. Ő most rád mosolyog. És talán ezt mondja:
„Meg tudod csinálni.
Nem egyszerre.
Nem hibátlanul.
De lépésről lépésre.”
Engedd, hogy ez a mondat megérkezzen.
Visszatérés
Most lassan visszaindulsz a kapu felé. A kert nem tűnik el. Bármikor visszatérhetsz ide:
• egy légzéssel
• egy emlékkel
• egy rövid megállással a napban
Felveszed a hátizsákod. Érdekes… Mintha könnyebb lenne. Nem azért, mert üres.
Hanem mert már tudod, hogyan hordozd.
Ébredés
Most lassan: Figyeld újra a légzésed…
A tested súlyát… A környezet hangjait…Mozgasd meg az ujjaid… nyújtózz egyet, ha jól esik… És amikor készen állsz, nyisd ki a szemed.
Záró gondolat
Emlékezz:
• A nehézség nem kudarc.
• A megküzdés tanulható.
• A pihenés része a fejlődésnek.
• Nem vagy egyedül.
És benned több erő van, mint amit néha érzel.

A Csillagőrző völgye – vezetett relaxációs mese
Helyezkedj el kényelmesen… Ha szeretnéd, hunyd le a szemed…És most csak figyeld a légzésed. Belégzés…és kilégzés…
Mintha minden levegővétellel egy picit több nyugalom érkezne.
És minden kilégzéssel egy picit több feszültség távozna.
Nem kell sietni. Most nincs feladat. Nincs megfelelés. Csak ez a pillanat van.
Egy különös este kezdete
Képzeld el, hogy alkonyat van. Egy domb tetején állsz. Az ég mélykékből lassan csillagos sötétté válik. Nem hideg. Nem félelmetes. Inkább puha, ölelő este. És ekkor észreveszel valamit: Egy halványan világító ösvényt a lábad előtt. Mintha apró csillagpor szóródott volna rá. Valahová vezet.
És érzed — jó irányba. Ha szeretnéd, indulj el rajta.
A völgy, ahol a csillagok laknak
Az ösvény egy csendes völgybe vezet. Ott furcsa dolog történik: A csillagok nem csak az égen vannak. Néhány egészen közel ragyog:
• bokrok között
• víz felett lebegve
• fák ágain pihenve
Mintha mindegyik egy-egy történetet őrizne. És ekkor egy barátságos hang szól:
„Ez a Csillagőrző völgy.
Itt minden csillag egy belső erő emléke.”
Talán most még nem érted teljesen. És ez rendben van.
Találkozás az őrzővel
Egy alak közeledik. Nem ijesztő. Nem titokzatos. Inkább nyugodt, ismerős érzést hoz. Ő a Csillagőrző. Lehet idős… vagy fiatal… Lehet nő… vagy férfi… Talán inkább csak egy kedves jelenlét. Ő nem kérdez, csak ennyit mond:
„Minden ember hoz magával ide egy csillagot.
A saját belső erejét.”
Majd egy apró fényt nyújt feléd.
A saját csillagod
Nézd meg ezt a kis fényt. Talán:
• arany
• ezüst
• halványkék
• vagy teljesen különleges színű
Ez a te csillagod. Nem a sikereidet jelképezi. Nem a jegyeidet. Nem azt, mit gondolnak rólad mások. Hanem:
• a kitartásodat
• a túléléseidet
• az apró bátorságaidat
• minden alkalmat, amikor nem adtad fel, még akkor is, ha néha elfáradtál.
A kétely tava
A Csillagőrző egy tóhoz vezet. A víz sima, tükörszerű. Ha belenézel, néha felvillanhatnak benne:
• félelmek
• bizonytalanságok
• „nem vagyok elég jó” gondolatok
• múltbeli nehéz helyzetek
Nem kell elűzni őket. Csak tartsd a csillagod a víz fölé. Figyeld meg: A fény lassan átalakítja a képeket. Nem törli el őket. De kevésbé fájnak. Inkábba tapasztalat részei lesznek.
A felismerés kertje
Tovább sétálva egy virágos tisztásra érkeztek. Minden virág egy megküzdési módot jelképez:
• beszélgetés
• humor
• sport vagy mozgás
• zene
• alkotás
• pihenés
• segítségkérés
Talán kiválasztasz egy virágot. Nem kell véglegesen.
Csak most. Ez lehet az a módszer, ami most leginkább segíthet neked. Tedd el képzeletben.
A belső tűzhely
A tisztás végén egy kis tűz ég. Nem nagy. Nem vad. Stabil, meleg fényű. A Csillagőrző ezt mondja:
„Ez a belső motivációd.
Néha csak parázs.
De attól még él.”
Képzeld el: Leülsz mellé. Megmelegedsz. És a csillagod fényéből egy picit a tűzbe engedsz. Most figyeld: Erősebb lett. De nem éget. Csak szépen világít.
Üzenet önmagadtól
Most képzeld el magad egy év múlva. Nem tökéletesen boldog. Nem problémamentes. De:
• tapasztaltabb
• nyugodtabb
• kicsit magabiztosabb
Ő most rád néz. És ezt mondja:
„A nehézségek nem állítottak meg.
Csak megtanítottak másképp haladni.”
Engedd, hogy ez a mondat megérkezzen.
A csillag visszatér hozzád
Most a Csillagőrző visszaadja a csillagodat. De már nem külön tartod. Képzeld el, hogy a mellkasodba kerül. Ott világít. Nem feltűnően. Nem hivalkodva. Csak stabilan. És most már tudod:
• amikor bizonytalan vagy — ott van
• amikor fáradt vagy — ott van
• amikor örülsz — akkor is ott van
Ez nem múlik el.
Visszatérés
Lassan elindulsz vissza az ösvényen. A völgy nem zárul be mögötted. Bármikor visszatérhetsz ide:
• egy légzéssel
• egy csendes pillanattal
• egy emlékkel
Most figyeld a tested: A lábad súlyát… A kezed helyzetét…A légzésed ritmusát… Mozgasd meg az ujjaid… nyújtózz egyet… És amikor készen állsz, nyisd ki a szemed.
Záró gondolat
Nem kell mindig erősnek látszani. Elég, ha néha emlékszel:
Van benned egy csillag.
És az akkor is világít,
amikor te épp nem látod.

ÓRAVÁZLAT: A belső erőnk nyomában

Boldogságóra – Megküzdési stratégiák – A belső erőnk nyomában
Korosztály: 16 éves kollégisták
Időtartam: 60 perc
Cél:
• felismerjék, hogy mindenkinek vannak megküzdési módjai
• különbséget tegyenek hasznos és kevésbé hasznos stratégiák között
• kapjanak új, kipróbálható eszközöket a stressz kezelésére
• erősödjön az önismeret és a csoportkohézió
Megérkeztetés- Mire a gyerekek megérkeznek, a terembe körbe rakom a székeket, körbe rakom az érzelmi Kett képeket, lágy zenével várom őket.
Gyermekek köszöntése: A mai nap adatainak ismertetése.
Az óra mottója: Nem az számít, hogy hányszor esel el, hanem, hogy hányszor állsz fel, és hogy mit tanulsz közben.
Itt vagyok… – közösen mondjuk, mutatjuk a megérkeztető szöveget.
Megköszönjük a szomszédunkat sorban, úgy hogy egy csodálatos gyöngysort alkotunk. Egymás szemébe nézve, a másik vállára téve a kezünket mondjuk, hogy: „De jó, hogy itt vagy ma velünk…”
Ráhangolódás – „Hogy érzed magad most, milyen érzésekkel jöttél az órára? ” Válassz egy képet hozzá. A múlt heti farsangról mondj egy szót, mondatot, érzést. Miért azt a képet választottad?
Hangulatbarométer
A terem egyik sarka: „Totál kész vagyok”, a másik: „Egész jól bírom”
Álljanak oda, ami most leginkább igaz rájuk.
Rövid kérdések:
Mi az, ami most a legtöbb energiát viszi el?
Mi az, ami segít túlélni a hetet?
Üzenet: a megküzdés nem azt jelenti, hogy nincs baj – hanem azt, hogy csinálunk vele valamit.
Játékos bemelegítés, energetizálás – Menjünk medvét vadászni…
Cukorosztás, mert nagyon ügyesek voltak – csoportalkotás miatt
Mese – A kavicsgyűjtő fiú
A fiú nem emlékezett pontosan, mikor kezdődött.
Talán akkor, amikor az első dolgozata nem úgy sikerült, ahogy remélte.
Vagy amikor valaki olyat mondott, ami bent maradt benne, és nem tudta kinek elmondani. A kavicsok először kicsik voltak.
Aprók, szinte észrevehetetlenek.
Egy-egy gondolat lefekvés előtt.
Egy sóhaj reggel. „Majd elmúlik” – gondolta.
És ment tovább. Csakhogy a kavicsok gyűltek.
Minden elhalasztott beszélgetés, minden elnyelt érzés újabb súlyt adott hozzájuk. A fiú egyre fáradtabb lett. Nem kívül – belül. Egy délután, amikor már nehéz volt felegyenesednie, találkozott egy kertésszel.
Az öreg ember lassan mozgott, mégis nyugodt volt.
– Mit cipelsz? – kérdezte. – Semmit – felelte a fiú automatikusan.
A kertész elmosolyodott.
– A „semmi” néha a legnehezebb.
Leültette a fiút egy kőfal mellé, és azt mondta:
– Próbáld meg letenni.
A fiú becsukta a szemét, és elképzelte a kavicsokat.
Egyet letett.
Aztán még egyet.
Nem lett könnyű azonnal.
De lett levegő.
– Nem minden kavicstól kell megszabadulni – mondta a kertész. – Van, amelyik emlékeztet. Van, amelyik tanít. De nem kell mindet egyszerre cipelned. A fiú megértette: a megküzdés nem felejtés, hanem átalakítás.
Attól a naptól kezdve figyelt a kavicsaira.
Nem gyűjtötte őket vakon.
És ha túl sok lett, tudta: le lehet ülni, le lehet tenni, és tovább lehet menni.
Nem az a legerősebb, aki nem sérül.
Hanem aki megtanul építkezni abból, ami fájt.
„Mit csinálsz, ha eleged van?”
Asszociációs kör
Körben ülve, gyors tempóban:
„Amikor nagyon stresszes vagyok, én…”
(pl. zenét hallgatok / alszom / káromkodom / elvonulok / eszem / edzek / görgetek)
A végén kérdés:
• Tudtok olyat mondani, ami segít?
• Olyat, ami rövid távon jó, de hosszú távon nem igazán?

Fő rész – Megküzdési stratégiák játékosan
„Túlélőcsomag” csoportmunka
3–4 fős kiscsoportok.
Minden csoport kap egy élethelyzet-kártyát:
• Dolgozat- és beadandóhalmozódás
• Összeveszés szobatárssal
• Honvágy
• Szerelmi csalódás
• Tanári igazságtalanság érzése
• „Elegem van mindenből” állapot
Feladat:
Állítsatok össze az alábbi élethelyzetre egy „lelki túlélőcsomagot” Játszátok el a különböző szituációkat! Találjatok ki egy kerettörténetet!
• 3 AZONNALI segítség (mit csinálok ott és akkor?)
• 2 HOSSZABB TÁVÚ stratégia
• 1 „ha nagyon gáz van” mentőötlet
Bemutatás
Minden csoport pár percben megosztja, eljátsza a történetét, megoldásait.

FORRÓ SZÉK JÁTÉK A SZEREPLŐKKEL

Mini élménygyakorlat – „Testi megküzdés”
60 másodperces stressz-reset
• Állva
• 3 mély belégzés (orr), hosszú kifújás (száj)
• vállkörzés, kézrázás
• 10 másodperc „feszíts–elenged” gyakorlat
Kérdés:
• Éreztetek különbséget előtte–utána?
Üzenet: nem minden megküzdés fejben történik – a test is segít.

Önismereti rész – „Mi működik NÁLAM?”
Egyéni gondolkodás:
Fejezd be:
• Ha túlterhelt vagyok, általában…
• Ami eddig tényleg segített…
• Amit kipróbálnék a jövőben…
Aki szeretné, megoszthat egy mondatot.

Lezárás – „Egy dolog, amit viszek magammal”
Körben, egy szó vagy mondat:
• „Egy dolog, amit ma elteszek a saját túlélőcsomagomba…”
IDÉZET HÚZÁSA – FELOLVASÁSA KÖRBEN, SORBA HALADVA.
Zárómondat: „Nem az a cél, hogy mindig jól legyünk, hanem hogy tudjuk, mit csináljunk, amikor nem.”
Eszközigény
• székek, tér a mozgáshoz
• élethelyzet-kártyák
• cukorkák

Képek