Boldogságóra Program

A hónap feladatát meseírás által valósítottuk meg. Az előadáshoz bábokat is készítettünk, amivel visszaidéztük az alsó tagozatos emlékeinket is.
A mesénk:
A barátságfüzet rejtélye

Nyúl Bercinek, a baromfiudvar bölcsének, volt egy kockás jegyzetfüzete. Apró nyuszi korától jegyzetelte le ebbe az irkába a baromfiudvar lakóinak nevét, s legfontosabb adatait. Mindent tudott ez a varázslatos kockás füzet: hány gyermeke született Kocáné asszonynak, hányas lába van a Kis Bikának, hány tojáson ül a Tyúkanyó, szóval minden adat benne volt a lakóhelyéről és a baráti köréről. Egy reggel azonban ez az ismerettár úgy eltűnt, mintha nem is létezett volna.
Gondolkodóba esett Nyúl Berci:
– Vajon ki lophatta el a füzetet? Kinek volt rá szüksége, hogy az adatok alapján barátokat keressen magának?
Körbejárta a baromfiudvarban lakó barátait, végigkérdezgette őket, nem látták-e a kockás jegyzetfüzetét?. A legtöbb szárnyas tanácstalanul tárta szét szárnyait, a patások meg tétován kaparták a földet, de senki nem tudott segíteni az egyre elkeseredettebb kakasnak. Végül az udvar végében lakó Macska Rezsőhöz kopogtatott be,- akivel nem volt igazán jóban – , aki ravaszul hunyorgott és így felelt a feltett kérdésre:
– Nem láttam a kockás füzetedet, nyaú, nyaú, de kérdezd meg Menyét Menyust, aki tegnap este 16 tojást lovasított meg Tyúkanyó fészkéből! Egy barátot kereset, s egyből 16 lett neki! Biztosan ő vette magához a te jegyzetfüzetedet is! Neki nincsenek barátai! Neki lehet rá szüksége, hogy így találjon rájuk!
Nyúl Berci sejtette, hogy rátalált a tettesre, de biztos akart lenni a dolgában:
– Mit gondolsz Rezső, – faggatta a cicát – nem lehet a tehén a tettes, a tolvaj? Mégis többet tud a szokásaimról, mint Menyét Menyus! Aki közel áll hozzám, az gyakran jobban ismer, mint én, saját magamat!
– Nem – rázta a fejét a macska -, ő éppen a jászol előtt állva fogyasztotta az esti megérdemelt szénaadagját, s amúgy sincsen olyan hely az istállójában, ahová el lehet rejteni a kockás barátságfüzetedet.
– És te mióta vagy ilyen jól értesült, kedves Macska Rezső? – ráncolta össze homlokát Berci.
– Ó, én már születésemtől fogva ilyen okos vagyok! Mese is szól rólam, a legokosabb macskáról! – felelt az egyre jobban elvörösödő arcú Rezső. Megpróbálta lesimítani domborodó tejestáljának a fedelét, amelyből kockás, szamárfüles lapok kandikáltak elő a túrórudis papírok közül.
Berci nem nyugodott addig, amíg a cica be nem vallotta tettét, s vissza nem adta az adatbankot, azaz a jegyzetfüzetet. Amint magához ölelte füzetét, elviharzott vele a nyúlólba. Itt pedig belejegyezte lúdtollal és nyomtatott nagybetűkkel, hogy Macska Rezsővel résen kell lenni, mert hajlamos a csenésre, no meg a füllentésre! Igaz barát nem lopja meg, no meg nem is csapja be a pajtását!
Igaz volt vagy sem? Bárki megtudhatja és a tanulságot levonhatja: Ne mondj valótlant és ne nyúlj a máséhoz! Barátokat személyes kapcsolat által szerezz, ne jegyzetek és más jellemzése alapján!

Képek