Boldogságóra Program

A Társas kapcsolatok ápolása témakörét relaxációval („Domborítok, mint egy cica, házba bújok, mint egy csiga”) és beszélgetéssel kezdtük. Meséltem az óvodásaimnak gyerekkori és felnőttkori barátságaimról. Elmondtam nekik, hogy nagyon fontos volt számomra, mindig legyen egy személy, akivel megoszthatom gondolataimat, örömömet és bánatomat. Büszke vagyok arra, hogy gyermekkori barátnőmmel a mai napig tartom a kapcsolatot. Ez a barátság 32 éves. A gyerekeket arra kértem, meséljenek ők is a barátjukról, mondják el, hogyan viselkednek vele. Örömmel tapasztaltam, hogy mindenki megemlített valakit, akivel szívesen játszik. Papírt és tollat ragadtam és a válaszokat lejegyeztem:

„Csabi a barátom. Szépen bánok vele, nem veszekedek vele, simogatom és játszom vele az udvaron.”
„Nem ütögetem, nem bántom, nem vagyok rá mérges. Barátom Kira.”
„Van nekem egy Mikim és egy Danim és voltam náluk, jó volt velük.”
„A barátunkkal nem mérgeskedünk.”
Ezután egy süni bábot húztam a kezemre és arra voltam kíváncsi, mit mondanának, tennének óvodásaim, ha a süni szomorkodna, hogyan vidítanák fel.
„Azt mondanám neki, hogy semmi baj.”
„Megsimogatnám, megölelném, megpuszilgatnám.”

A gyerekeknek „házi feladatként” adtam, kérjék meg szüleiket, meséljenek gyerekkori élményeikről, barátságaikról. Az egyik kislány elmondta, hogy édesanyja és egy másik kisfiú (aki szintén csoportunkba jár) anyukája évek óta barátnők. A családok többször összejárnak, szívesen töltik együtt idejüket, együtt sütnek-főznek, együtt mennek nyaralni is. Az óvodaválasztáskor pedig nagyon fontos volt számukra, hogy gyermekeik is egy csoportba kerüljenek.

Izgalmas volt a „Mindenkinek van barátja!” elnevezésű játék is. Csodálatos „pókhálót” szőttünk együtt.  A gyerekek örömmel fogadták „Süni irigy lesz” című bábjátékot. Bezzeg Anna meséjét és Bagdi Bella dalait is meghallgattuk, a munkafüzet feladataiból is örömmel válogattunk.

Témaprojektünk „Kopogtat a tél, kopogtat a Mikulás”. Erre az alkalomra csizmácskákat készítettünk hungarocell golyó, pet palack és zokni felhasználásával. A munkához csak a zoknik egyik darabját használtuk fel. A gyerekek kitalálták, hogy a feleslegessé vált zoknijaikat odaadják barátaiknak, így jut annak is, aki elfelejtett otthonról hozni.
Összegzésképp pedig arra a következtetésre jutottunk, hogy a barátok nagyon fontosak és tenni kell azért, hogy ez a csodás kapcsolat megmaradjon velük.

Jó érzés, ha vannak barátaid, de az is jó érzés, ha valakinek te lehetsz az!

Képek