Boldogságóra Program

Annyira jól funkcionálnak a hónapok aktuális fejleszteni kívánt területei, hogy szinte magától működik a boldogságóra. November hónapban a kialakult barátságok szinte egyik napról a másikra lettek tele konfliktusokkal. Így a barátságok erősítése szinte égető problémává vált. Napi szinten hallgathattam, főleg a kislányoktól, hogy XY már nem akar a barátom lenni. Ennyi „Soha többé nem játszom veled!” felkiáltást életemben nem hallottam. Bartos Erika Bogyó és Babóca sorozatának A barátság című epizódja igazi kincs volt a gyerekek számára. Mesehallgatás közben rájöhettek arra, hogy attól, hogy néha összevesznek, még igazán lehetnek jó barátok. Sokat beszélgettünk a barátságról, Arról, hogy milyen jó érzés, ha van valaki, akivel megoszthatod az örömödet vagy a bánatod. Ebben a hónapban nagyon sok élménypedagógiai játékot vittem a gyakorlataimba, melynek segítségével, úgy érzem, sokat fejlődött a gyerekek közösségi érzése, társas kapcsolatainak dinamikája. A teljesség igénye nélkül felsorolnék, illetve képekkel illusztrálnék néhányat. 1. Egyik ilyen volt, hogy falevélből, dióból kompozíciót kellett készíteniük. Nagyon szépeket alkottak közösen. Sőt egy csodálatos mesét is kerekítettek mellé. ” kismadarakat védtek meg az esőtől. Először esernyővel, majd egy pihe puha paplannal, végül palotát építettek számukra, hogy mindig védettek legyenek. 2. építőkockákból kérdésekre válaszolva közösen létre hoztak egy alkotást, ami a gyerekek szerint fa lett, mi felnőttek pedig gitárnak láttunk. 3. séta közben találtunk egy mesébe illő fát, ami alatt mindenki elmondta, miért hálás a fának. Ilyen válaszok születtek: mert fák nélkül nem lenne élet a földön, mert árnyékot ad, mert tudnak alatta játszanni a gyerekek, mert védelmet nyújt a madaraknak, mert az odujában el tudnak bújni a gyerekek stb. Az egyik gyerek megjegyezte, hogy a lecsüngő ágak úgy néznek ki, mintha spagettik lennének. Ezért a fát elneveztük „spagetti fának”.

Képek