Boldogságóra Program

Szeptember óta eltelt idő alatt már kialakultak barátságok, bár ebben a korban még képlékeny ez a dolog, az erős kapcsolatok már olykor felismerhetők.
Bartos Erika Bogyó és Babóca meséje kapcsán arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy a barátok vajon mit szoktak csinálni közösen. Első sorban természetesen a közös játék került szóba. Némi segítséggel eljutottunk odáig, hogy néhányan megállapították, hogy a barátok segíteni is szokták egymást (megkeresni az elveszett játékot, megvigasztalni, ha a másik szomorú).
A november eleji gyönyörű őszi időben a közös munka és a közös játék jó élményt nyújtott a gyerekeknek. Elővettük a gyerekek kerti szerszámait, és összegereblyéztük a lehullott faleveleket. A kertész bácsi örült a szorgos munkának, és csak mosolygott, amikor a levélkupacban meghemperegtek a gyerekek, és kacagva dobták a magasba a színes leveleket.
A hónap közepén Kerekítő Manó is meglátogatta a csoportot. Most járt itt első alkalommal. Bemutatkozott, elmesélte a gyerekeknek, hogy ő hogyan szokott köszönni, amikor megérkezik a barátaihoz, és hogyan köszön a felnőtt manóknak. Kiderült, hogy nagy munkában van, mert rengeteg falevél hullott le a fákról. A leveleket a kert egyik végében a bokor alá sepri, mert ott szokott aludni egy régi barátja, Süni.

Képek