Boldogságóra Program

A hála megjelenése a mindennapjainkban.

Volt egy kisfiú aki minden nap a játszótéren játszott.
Az egyik nap nagyot esett a hintáról, és vérzett a térde. A vér láttán elkezdett sírni, de nem volt nála zsebkendő, hogy letörölje.
Arra járt egy idősebb hölgy aki látta hogy ott ül egy kisfiú a földön és zokog.
Gyorsan oda ment hozzá és megkérdezte hogy mi történt.
A kisfiú csak annyit válaszolt, hogy elesett. A nő kivett a farzsebéből egy zsebkendőt majd letörölte a kisfiú térdéről a vért.
A kisfiú megölelte könnyekbe borult majd hálálkodva megköszönte a segítségét. A nő csak bólintott majd felállt a kisfiú mellől és tovább ment.

Egy öreg néni áll a buszmegállóban. Tíz perc múlva meg is érkezett a busz. Az öreg hölgy felszáll, de a buszon már nem nagyon volt ülőhely.
Nagy nehezen sétál hátrafelé, annak reményében, hogy hátha talál ülőhelyet.
Már majdnem teljesen hátra ment mikor meghallott egy nagyon vékony hangot. Egy kislány volt az, aki az ülőhelyét ajánlotta fel a néninek. „Tessék leülni” – mondta a néninek.
A néni nagyon hálás volt a kislánynak, hogy átadta neki a helyét. Leült, aztán átnyújtott egy cukrot a kislánynak, aki nagy örömmel el is fogadta.

Volt egy szegény kisfiú, aki sokat éhezett. Mindennap elsétált egy étterem előtt. Egyik nap az étterem tulaja behívta a kisfiút és adott neki enni. A kisfiú nem felejtette el az arcát annak, aki enni adott neki. Évekkel később a kisfiúból orvos lett.
Bevittek hozzá egy súlyos beteget, akit elkezdett kezelni, hogy meg gyógyuljon.
Amikor az idős ember felépült az orvos megfogta a kezét és elmondta neki, hogy amikor ő kicsi volt és éhezett ő adott neki enni.
Könnybe borult mind két embernek a szeme és nem győztek hálálkodni egymásnak.

Képek