Boldogságóra Program

A boldogságórák 4.feladata: a „A boldogító jócselekedetek ”( 4hét-Adventi időszak)
Nagy izgalommal láttam neki ennek a jó témának a feldolgozásához, hiszen tudom, hogy minden kisgyermek jó valamiben, amit már a mindennapokban, illetve a tehetséggondozás (főleg zenei) gyakorlati alkalmazásával is megtapasztaltam és a mai napig is gyakorlom.
Főleg a hagyományokra épülő, a gyerekek által átélt ismeretekre alapoztam, mely mindig hangulatos és szívszorongató élményekkel teli történésekből álltak. Az „ünnepi varázslat” megteremtése főleg a dekorációban, az ízléses terítésben, a dalok, versek hangulatában, a játékeszközök igényességében mutatkozott meg, melyet saját használatra is alkalmazhattak. Az advent szellemisége, egymás iránti felelősség, figyelmesség értéke megsokszorozódott az adott feladatok által. (Mikulás bácsi kesztyűjének megkeresése, levélküldés Télországba, Mikulás szánjának díszítése, javítása, út-és kandalló építése, egymásnak és családtagoknak segítségnyújtás, mesegyárban a Manóknak az ajándékok csomagolásában és szállításban…stb) A pozitív megerősítések elhangzása mindennap aktívabbá és magabiztosabbá formálta a gyermekek érzelemvilágát. A „Jószívű cím” elnyerése cselekvésre sarkallta a gyerekeket, még ha néha volt is egy-két „kiskrampusz” közötük, akik csintalankodtak a többiekkel, nekik a „Mikulás bácsi mondja”-tornagyakorlatokat kellett végrehajtani huncutságukért. A szorgalmukért, jóságukért cserébe „szívnyakláncot” adtam a gyerekeknek a Fenyőünnepség napján. A „családi jócselekedetek naptára” megosztásával lehetővé tettem, hogy a szülők is részeseivé váljanak és ráhangolódhassanak e gyönyörű ünnep hangulatára. Az Adventi várakozás ideje alatt a karácsonyi manócskák minden éjjel a „manósapkába” (adventi naptárunk) rejtettek egy-vagy két óvodai jelet, melyet másnap egy ügyes kisgyermek vehetett ki a sapkából. A többieknek „barchoba” játék keretén belül kellett kitalálniuk, vajon kiket leptek meg ajándékkal a kismanók. Folyamatosan szellemültünk át manókká, rénszarvasokká, hóemberekké, télapókká, a családoktól kapott fejdíszek és ruhadarabok segítségével. A jócselekedetek, apró gesztusok jelen voltak mindennapjainkban és a beszélgetések alatt igyekeztünk megfogalmazni, hogy miért érdemes jónak lenni, jót cselekedni mindenkivel. A „Betlehemi jászolt” is közösen készítettük el, ahol elmeséltem Jézuska születését, kihangsúlyozva, hogy mekkora kincsnek számított a szülei és a pásztorok számára. A három király megjelenéséről, adományairól is beszélgettünk, ezzel (érzékenyítve) felhívva a gyerekek figyelmét a nehezebb sorsban élőkre. Az ajándékozás, „adni-kapni valamit a másiktól” fogalom átértékelődött. A feladatok elvégzése, egy jótett megtétele (otthon, oviban) lehetővé tette számukra, hogy tovább mehessenek a „Mikulás-házához”-a „Mikulás-mesevárához”: (Hétvári Andrea verse), ahol az ajándékok készültek. A „Télapóka juj, juj, juj”… mozgással kísért dalocska hangulata zenélésre és táncra ösztönözte a gyerekeket. Örömmel hallgattuk meg a „Szép nap, ölelj most át engem..” és a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című Bagdi Emőke dalokat, ami megérintett engem és látva a gyerekeket összebújva, ringatózva még meg is könnyeztem. Nagyon sok érzelmi hatás ért bennünket. Az érzékenyítés kapcsán jó látni a gyermekeim arcán a meghatottságot, az együttérzést és a szeretetet. Biztos voltam benne, hogy amit célul tűztem ki, valóra válik karácsonyra: „a pici szívünk hatalmassá vált, mely tele lett jósággal, barátsággal, szeretettel, kedvességgel, együttérzéssel és sok-sok mosollyal.
Köszönöm nektek az eddigi segítséget, az összedolgozást. Nagyon boldog vagyok, hogy így is megtapasztalhatom óvodásaim kedvességét, a szülők lelkesedését és kollegáim pozitív véleményét.
Úgy érzem valami mást csinálok, pedig ugyanúgy végzem a dolgom, mint eddig!…és mégis más…több…és értékesebb.
Szívemből kívánok nektek Békés, meghitt Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt, eredményes együttműködést a következő időszakra!
Tariné Varga Edit-óvodapedagógus

Képek