4. boldogságóra az 1. osztályban

Újabb boldogságóra az 1. osztályban
A foglalkozást a jó cselekedet fogalmának tisztázásával kezdtük. Csabi szerint a jó cselekedet az, amikor örömet akarunk szerezni valakinek. Az egyik kislány szerint, ha jót akarunk cselekedni, akkor előbb megfigyeljük, hogy a másik mit szeret és úgy teszünk, hogy neki jó legyen. Mások szerint az is jó cselekedet, amikor vicces szókat mondunk valakinek, mert ezután jó lesz a kedve. Azt is megfogalmazták a gyerekek, hogy azért jó jót cselekedni, mert ha mi segítünk, akkor ők is fognak nekünk segíteni. A jó cselekedet, az kölcsönös. Kérdésemre, hogy milyen jót lehet tenni az állatokkal, a következőket mondták: „A cicát megsimogatjuk. A kutyának enni adunk. A madarakat télen rendszeresen etetjük…” Másik kérdésem az volt, hogy a családban milyen jó cselekedetet lehet tenni? Erre az alábbi válaszok születtek:
• „Ha valaki velem jót tesz, akkor én is meghálálom jósággal.
• Mindent megteszünk az anyukánknak, hogy boldog legyen.
• Apukám azt mondta, hogy egy fát vigyek be, de én egy vödörrel vittem be. Örült neki.
• Amikor anyukám főz, akkor segítek neki. Meg takarítani is….és akkor anyukám mindig boldog.
• Az is jó cselekedet, ha szomorú anyukám, akkor egy kis szeretettel megnyugtatjuk.
• Ha a testvérem beteg, akkor azt viszek neki oda, amire szüksége van.
• Ha szomorú a testvérem, akkor megvigasztalom.
• Ha a kistestvérem valamit nem ér el, akkor én leveszem neki! – Ez is jócselekedet.
• Bocsánatot kérünk, ha rosszalkodunk.
• Megköszönjük anyukáméknak, hogy mindent megtesznek értünk…”
Arra a kérdésemre, hogy itt az iskolában az osztálytársaitokkal milyen jó cselekedetet tudtok végrehajtani, a következőket mondták az első osztályosok:
• „Ha látom, hogy az osztálytársam valakivel verekedik, akkor leállítom úgy, hogy az egyiket lefogom, hogy ne verekedjen.
• Ha nem tudja valaki a leckét, akkor segítek neki, jót teszek vele.
• Ha nincs valakinek ennivalója, akkor adok neki.
• Sokat játszom az osztálytársaimmal. Ha elesik valaki, felsegítem. Meg sosem verjük meg az osztálytársunkat.
• Ha nincsen kedve, rámosolygok, vagy megölelem, hogy most már legyen neki kedve megint….”
• Ha meg engem felmérgeltek, akkor megpróbálok hamar megnyugodni….”
Ezek a mondatok akár megfogadható jó tanácsok is lehetnek a békességes együttélés érdekében!.. Ennyi sok „okos gondolat „ után összefoglaltam a gyerekeknek, hogy miért érdemes jót cselekedni. A kutatók szerint, ha másoknak segítünk, akkor elterelődik a figyelmünk a saját bajunkról, gondunkról, ezáltal jobb lesz a közérzetünk. Hasznosnak érezzük magunkat. A jó cselekedet alkalmas arra, hogy kapcsolatot építsünk ki másokkal, akár értékes barátságokra is szert tehetünk. A tudósok azt is kiderítették, hogy a jó cselekedetek, a segítségnyújtás valóban boldogabbá teszik az embereket. Nem csak magunkat látjuk ilyenkor szerethetőbbnek, hanem másokat is.
A beszélgetés után elmeséltem a gyerekeknek „A kőleves” c. népmesét, majd megbeszéltük annak tanulságait is. Végezetül elkezdtük – de nem sikerült befejezni – a színezést, melyből megtudtuk, hogy mire is van szükség a jó cselekedetekhez. Elárulom mindenkinek: kell egy okos fej, figyelő szem, kérést meghallgató fül, széles mosoly, segítő kéz és szeretetteli szív.