Boldogságóra Program

Előző évben az utolsó bejegyzésemben írtam, hogy a boldogságórák hatására a csoportban elindult valamilyen változás, de még nem tudom megfogalmazni mi az. A változás a gyermekek pozitív gondolkodásában, váratlan helyzetekben mutatkozik, sokszor nincs mód arra, hogy videón, fényképen megörökítsük.
Az egyik ilyen példa, kommentár nélkül:
Egy borongós, esős őszi napon nem voltunk csak 14-en a csoportban. Tízórai után gyurmát vettem elő, ez mind a 14 gyermeknek egyszerre keltette fel az érdeklődését. Leültünk az asztalhoz, mindenki kedve szerint választott a színes gyurmából. A dajka néni félrevonult, leült egy tőlünk távolabb eső asztal mellé és szalvétát készített elő az ebédhez. Az egyik kislány (nem volt még 5 éves) megszólalt:
„Szegény Pannika néni! Egyedül van! De sajnálom!”
…. Hívtuk Pannika nénit, Ő jött és mindannyian együtt gyurmáztunk tovább.
Olyan nyugalom szállt a csoportra, hogy alig akartuk abbahagyni a tevékenységet.

Képek