Boldogságóra Program

A múlt heti feladatot a gondozottak vegyes hangulatban élték meg..
többen őszintén és örömmel fejezték ki hálájukat családjuk és környezetük felé.
volt akik utólag elmondták levélben titkaikat és feltárták valódi érzéseiket..
Voltak viszont akik elmondták ugyan miért is hálásak,de rögtön a hiányra összpontosítottak.. mi hiányzik az életükből és mi a rossz az életükben..
mintha a panaszkodás által próbálnának energiához jutni,és az egész világ terhe csak az ő vállukon feküdne.

Két gondozott levelével szeretném szemléltetni, hogyan fejezték ki érzéseiket.

1.) „Kedves Anyuci!
Szeretnék neked levélben írni a belső érzéseimről, melyeket gyerekkoromtól magamban tartottam. Először is hálásan köszönöm, hogy annyit szenvedtél értem, segítettél ha bajban voltam, lehetőségeidhez képest, megadtál mindent. Tudom, hogy jó szándékkal adtál be a Intézetbe, hogy tanuljak és segítsenek a járásban. Utólag már tudom, hogy nagy hiba volt, hogy nem meséltem el, milyen gyötrelmeken mentem keresztül. Ezért most megteszem! Mikor bekerültem az intézetbe, első nap nagyon megvertek, így indult az ottlétem. A továbbiak sem voltak kellemesebbek. Például, nevelés céljából, meztelenül kivittek a hóra és megfürdettek….. Ezek a dolgok okoztak bennem egy olyan törést, ami miatt nem tudom kimutatni a szeretetemet. Nem akarok gyengének látszani, utólag szeretném elmondani, hogy mennyire szeretlek! Hálás vagyok, hogy akkor is szerettél, amikor rossz voltam!
Szeretettel: Lackó”

2.) „Kedves Anyucikám!
Levelemben le szeretném írni az érzéseimet, szeretném megköszönni a sok törődést, gondoskodást, amit tőled kaptam. Köszönöm, hogy óvodába és iskolába járhattam, megkaptam mindent amit szerettem volna. Boldog gyermekkorom volt és ha rossz fát tettem a tűzre legtöbbször elnézted. Hálás vagyok, hogy felnőttként is veled lehetek, mai napig gondoskodsz rólam. Köszönöm azt is, hogy van egy aranyos testvérem, akire szintén mindig számíthatok.
Remélem sokáig lesztek még nekem!
Puszi: Éva”