Gondolatban válasszatok ki 4-6 elérhető személyt! Hívjátok fel őket (ismerőseiteket, barátaitokat, rokonaitokat, tanáraitokat, szomszédaitokat, stb.) egyesével és kérjetek tőlük egy hang és/vagy videóüzenetet, ezzel az utasítással: „Mondj csak egy dolgot, amit optimistán látsz a koronavírusban és annak nyomán kialakult társadalmi, gazdasági helyzetben!”
Innentől két irányba mehettek tovább: vagy felhívjátok a következő személyt, akire ti gondoltok, vagy megkérdezitek azt, akivel éppen most beszéltek telefonon, hogy szerinte kit hívjatok fel a rokoni-baráti körből.
A hívásoknak körbe kell érnie. Minden egyes kérés előtt játszd le az összes előző üzenetét azoknak, akiket felhívtál! Ezzel is inspiráld őt! Végül hívd fel a legelső személyt és mutasd meg a gyűjteményedet! Természetesen a teljes felvételt megoszthatjátok mindenkivel az osztályban.
Az optimizmus a pesszimizmus ellentéte, olyan életszemlélet, ahonnan nézve a világ jó vagy kedvező hely.
Optimista, azaz reménykedő realista
A pozitív hozzáállás sokkal inkább következmény, mintsem könnyedén magunkra húzható gondolkodási séma. Azt vizsgálták, hogy mik azok a személyiségjellemzők, amelyek különbséget tesznek a pozitív életszemléletű emberek, illetve pesszimista társaik között. Ha eredményeikre tekintünk, akkor az optimistákat sokkal inkább „reménykedő realistáknak” kellene hívnunk, ugyanis elsősorban reakcióikban, elvárásaikban és megküzdési módjaikban különböznek a pesszimistáktól.
Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jóllétünkkel és egészségünkkel.
Martin Seligman szerint az optimizmus
A pozitív pszichológia atyja, Martin Seligman Az optimista gyermek című könyvében „pszichológiai immunizációnak” nevezi az optimizmust. A gyerekeket lelkileg kell immunizálni, mert az optimisták ellenállnak a tehetetlenségnek, a megoldhatatlan problémákkal szembenéznek, és nem adják fel. Persze az optimizmus nem jelenti azt, hogy állandóan győzelemittasak vagyunk, és üres frázisokat puffogtatunk, hanem elgondolkodunk a minket érintő dolgok okairól, értelmezzük azokat és törekszünk arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle és meglássuk, mire kívánnak minket tanítani a felmerülő nehézségek.
A pozitív pszichológia két kutatási eredménye
A Harvard Egyetemen Peterson és Bossio (1991) indította el azt a vizsgálatot, amelyben pesszimista és optimista diplomásokat figyeltek. 45 éves korukra érett be a jelentős különbség közöttük. A pesszimisták egészségi állapota ekkorra szignifikánsan leromlottá vált az optimistákhoz képest.
Laura King, a Missouri Egyetem tanára vizsgálatai szerint az optimizmus és pesszimizmus nem velünk született, hanem szociálisan eltanult mintáknak köszönhető.
A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek találkozzanak az optimizmus lényegével és a cselekvőképesség érzésével.
Megtaníthatjuk gyermekeinknek a rugalmas és valóságon alapuló optimizmus készségét. Erről szól a Boldogságóra programunk második hónapja.
Gondolatban válasszatok ki 4-6 elérhető személyt! Hívjátok fel őket (ismerőseiteket, barátaitokat, rokonaitokat, tanáraitokat, szomszédaitokat, stb.) egyesével és kérjetek tőlük egy hang és/vagy videóüzenetet, ezzel az utasítással: „Mondj csak egy dolgot, amit optimistán látsz a koronavírusban és annak nyomán kialakult társadalmi, gazdasági helyzetben!”
Innentől két irányba mehettek tovább: vagy felhívjátok a következő személyt, akire ti gondoltok, vagy megkérdezitek azt, akivel éppen most beszéltek telefonon, hogy szerinte kit hívjatok fel a rokoni-baráti körből.
A hívásoknak körbe kell érnie. Minden egyes kérés előtt játszd le az összes előző üzenetét azoknak, akiket felhívtál! Ezzel is inspiráld őt! Végül hívd fel a legelső személyt és mutasd meg a gyűjteményedet! Természetesen a teljes felvételt megoszthatjátok mindenkivel az osztályban.
Az optimizmus a pesszimizmus ellentéte, olyan életszemlélet, ahonnan nézve a világ jó vagy kedvező hely.
Optimista, azaz reménykedő realista
A pozitív hozzáállás sokkal inkább következmény, mintsem könnyedén magunkra húzható gondolkodási séma. Azt vizsgálták, hogy mik azok a személyiségjellemzők, amelyek különbséget tesznek a pozitív életszemléletű emberek, illetve pesszimista társaik között. Ha eredményeikre tekintünk, akkor az optimistákat sokkal inkább „reménykedő realistáknak” kellene hívnunk, ugyanis elsősorban reakcióikban, elvárásaikban és megküzdési módjaikban különböznek a pesszimistáktól.
Az optimizmus szoros kapcsolatban van az önbecsüléssel, saját pszichológiai jóllétünkkel és egészségünkkel.
Martin Seligman szerint az optimizmus
A pozitív pszichológia atyja, Martin Seligman Az optimista gyermek című könyvében „pszichológiai immunizációnak” nevezi az optimizmust. A gyerekeket lelkileg kell immunizálni, mert az optimisták ellenállnak a tehetetlenségnek, a megoldhatatlan problémákkal szembenéznek, és nem adják fel. Persze az optimizmus nem jelenti azt, hogy állandóan győzelemittasak vagyunk, és üres frázisokat puffogtatunk, hanem elgondolkodunk a minket érintő dolgok okairól, értelmezzük azokat és törekszünk arra, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle és meglássuk, mire kívánnak minket tanítani a felmerülő nehézségek.
A pozitív pszichológia két kutatási eredménye
A Harvard Egyetemen Peterson és Bossio (1991) indította el azt a vizsgálatot, amelyben pesszimista és optimista diplomásokat figyeltek. 45 éves korukra érett be a jelentős különbség közöttük. A pesszimisták egészségi állapota ekkorra szignifikánsan leromlottá vált az optimistákhoz képest.
Laura King, a Missouri Egyetem tanára vizsgálatai szerint az optimizmus és pesszimizmus nem velünk született, hanem szociálisan eltanult mintáknak köszönhető.
A felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek találkozzanak az optimizmus lényegével és a cselekvőképesség érzésével.
Megtaníthatjuk gyermekeinknek a rugalmas és valóságon alapuló optimizmus készségét. Erről szól a Boldogságóra programunk második hónapja.