„Örömbödön”

- Csoport neve: Vörösbegy csoport
- CSEMETELIGET NAPKÖZI OTTHONOS ÓVODA ÉS MINI BÖLCSŐDE
- Kategória: Óvodások
- Téma: Apró örömök élvezete
- (222 megtekintés)
A hónap témáját belecsempésztük minden hét tematikájába:)
Az első héten az apró örömök élvezete kapcsán hétindítóként az „Újra együtt” c. mesét meséltem el a gyerekeknek. A mese tanulságait mondhatták el a gyerekek saját szavaikkal. Drámajátékban mindenki elképzelhette és megoszthatta a másikkal, számára mi okoz nap mint nap örömet. Az apró örömeiket le is rajzolhatták.
Egy másik drámajáték keretében (érzelmek és érzékelések fejlesztése) a gyerekek sétáltak a térben és akivel találkoztak először rákacsintottak, majd rámosolyogtak, később megsimogatták a kezét, arcát és végül megölelték.
Egy kislányt körbe rajzoltunk és elkészítettük Örömkét, ez a játék remekül segíted az érzékszervékkel kapcsolatos tudásuk felelevenítésében.
A nőnap alkalmából a kisfiúk virágot készítettek a kislányoknak, a lányok pedig finomsággal kedveskedtek és egy örömöleléssel.
A hét folyamán törekedtünk minden nap felismerni az apró örömöket. A hét zárásaként tavaszi sétánk során megfigyeltük a tavasz adta örömöket, virágokat, rügyeket, madarakat és végül a játszótéren zártuk a napot.
A második hét nemzeti ünnepünk jegyében telt. Itt is megjelent az apró örömök élvezete. Fiús csoport lévén ez a téma rengeteg apró örömöt tartogatott: csákókészítés, kard, zászlófestés, a mindennapos drámajáték, egy takarodó/ébresztő trombitaszó, egy asztalokból, pokrócokból közösen készített sátortábor, a lányok csatába elengedő ölelése, majd hazavárása, a csata után egy habos kakaó a Pilvaxban, végig nézni a hosszú, kanyargó gyerekseregen, ahogy vonul ki a főtérre ünnepelni.
A harmadik héten a Víz Világnapját ünnepeltük. Ez nálunk egy egész hetes vizes játszóházban való önfeledt játékot jelent a tornatermünkben, ahol sok-sok apró vizes tevékenységet próbálhatnak ki a gyerekek a hét folyamán több alakalommal is. Nem lehet megunni! Több ízben használtuk a vízfestéket egyéni munkában és közös alkotásban is, sok kis festményből állt össze egy csodás közös alkotás, amit az öltözőben csodálhatott mindenki. A hét zárásaként az udvaron a sok gyerkőcből összeállt egy óriás vízcsepp egy fotó erejéig.
A negyedik hét a tavasz apró örömeiről és a téma összegzéséről szólt. Hétindító és témazáróként Döbrentei Ildikó” Lassú léptű páva” c. meséjét meséltem el a gyerekeknek, ami kapcsán egy madaras drámajáték keretében újra megfogalmazhatták, mi jelent számukra itt és most apró örömet. Hogy ezt láthatóvá tegyük, újra elővettük- a tavalyi évhez hasonlóan- az „örömbödönünket”, amibe a hét folyamán gyűjtögetjük apró örömeinket (minden alkalommal beledobtunk egy dugót). Napi „örömforrásként” a mosdófelelős három mozdulatkép alapján (pacsi, tánc, ölelés) örömet osztott-és persze gyűjtött magának- mosdóba menetel közben. De jó is mosdófelelősnek lenni!:) A csoportunk falát díszítő hatalmas Vörösbegy képet tanulmányoztuk nagyítóval…kiderült a gyerekek számára, hogy sok apró boldog percet megörökítő mini fotókból áll össze, amin nagyobb testvéreiket is felfedezték néhányan.
Drámajáték keretében eljátszottuk, mire is van szüksége egy icipici magnak ahhoz, hogy virág legyen belőle: ölelő földre, háton kopogó esőre és simogató napsugárra. Érzékeltük egy-egy apró mozdulat örömét. Zárásként a szőnyegen elpihenő gyerekeknek én szereztem egy apró örömet a „Szép nap, ölelj most át engem…” dal éneklésével és egy sárga selyemkendő simogatásával. A játék után a gyerekek saját- kazettatokból készült- üvegházukba csíráztathattak apró babszemeket.
A téma zárásaként a gyerekek beledobták a jeleiket az „örömbödönbe”, majd kihúzták valakiét. Akinek a jelét kihúzták, annak rajzoltak egy örömszivecskét, amit utána „kipostáztak” az öltözőbe a polcára. Hihetetlen titkolózás és csodás örömrajzok készítése kezdődött el- mi sem tudtuk, ki kinek rajzol;). Amikor mindenki befejezte a játékot, közösen kimentünk és postát bontottunk. Volt, aki egyből kitalálta kitől kapott levelet, aki pedig nem tudta, azt egy öleléssel lepte meg a feladó. Olyan energiája volt a játéknak, hogy fotózni is elfelejtettünk, megéltük a pillanatot!!!:)