Boldogságóra Program

Valóban nem az a lényeg, hogy mi történik, hanem az, hogy hogyan, milyen erőfeszítéssel érjük el a kívánt céljainkat, hogyan viselkedünk, milyen érzések vannak bennünk, miket éltünk át. A csoportunkban kialakítottam, hogy olyan, hogy „nem tudom, nem merem” nincs. Megpróbálom van. Ezért is a bátorságpróbák egész hónapban jelen voltak. Valamiért mindig küzdöttünk a „labda dobálás karikába”, a levél megérkezése utáni csapatmegbeszélés, az „alvókánk” kiszabadítása – > az utasítások végrehajtása, Feladat megoldások a cél eléréséhez. Minden nagycsoportos gyerek mindent beleadva harcolt, küzdött a cél érdekében. Nagyon szerették a hajótörés című játékot, amit többször kértek ebben a hónapban. Az arcok megrajzolása, örömke létrehozása kedves emlékké vált a csoporton belül. A toronyépítést összekötöttük a lepcsőfokok megnevezésével és a megküzdés jelét raktuk fel rá. A cápa tamadás jó összekovácsoló játék lett. Beszélgettünk, hogy mikor érzünk boldogságot, szeretetet. Adni Kapni jó, és smiley-val jeleztük az érzéseinket, majd színekhez is hasonlítottuk a hangulatunkat. Farsang végén hősöknek jelöltük magunkat, akit problémahelyzet elé állítottunk. Megbírkóztunk vele. Egy bácsi jött a csoportba, és elmondta, hogy élete során milyen kihívásokkal küzdött meg és mi volt a legnehezebb, hogyan sikerült továbbmenni. Megkértem a gyerekeket, hogy otthon is meséljék el Pista bácsi történetét, beszéljenek a nehézségekről. Az alvás is némely esetben megküzdési stratégiát igényel. A kiszebáb égetés során is legyőztük félelmeinket, és ehhez méltóan cselekedtünk. (elégettük a bábjainkat).

Képek