Boldogságóra Program

A novemberi téma valahogy velünk alakult ebben a hónapban. Tanítványaim nagyon élvezték a hátra rajzolós és a szobros játékokat, ezért választottam dokumentációnak az ezekről készült képeket. Miközben ápoltuk társas kapcsolatainkat, úgy hozta a sors, hogy valós helyzetben is megtapasztalhattuk együtt, mit is adhatnak és miért oly fontosak a ezek. Erre a hónapra esett a portfólióm befejezése, ami járt némi extra feladattal a gyerekeknek is, hogy sikeresen tudjam dokumentálni a leírt anyagomat. Megosztottam velük, a tényt, hogy nélkülük nem fogok boldogulni és ez nekem egy nagyon fontos feladat, amit nélkülük nem tudok jól megcsinálni. Mivel mi elég sokat beszélgetünk és -természetesen a megfelelő határok betartásával- a személyes dolgainkat is kölcsönösen megosztjuk egymással, ebből sem csináltam titkot. Ezzel azt értem el, hogy az egyik kisgyerek közölte velem, hogy legyek optimista és sikerülni fog, a másik megjegyzés pedig az volt, hogy én is már sokszor segítettem nekik, most ők is szívesen segítenek nekem.
Olyan kegyeltek vagyunk, hogy ezt a témát gyakorlatban, konkrét sikerélményként is megélhettük.
Köszönjük szépen.

Képek