Boldogságóra Program

Életem első boldogságóráját tartottam az első osztályunkban. Kicsit féltem a témától, hisz oly kicsik még. Ugyanakkor nagy izgalommal vártam, hogy mi mindent osztanak majd meg velem a gyerekek.
Plakátunk célja kettős volt. Egy nagy tükörfelületet akartunk valamelyest eltakarni. Valamint azért választottam épp a tükröt, mert világunkban minden tükröt tart számunkra. Mint bent, úgy kint… mint fent, úgy lent…
Az órát pár perces hálaadás meditációval kezdtük. Ezzel ráhangolódtunk a témára.
Majd megkérdeztem az elsősöket, hogy mi az a hála? Annyira jól ráéreztek, hogy mit jelent. „Amikor megköszönünk valamit.” „Ha valaki valami jót tesz velünk, akkor érezzük.” „Örömet okoz.” „Jó érzés.” „Amikor kedvesek vagyunk egymással.” ,” Ha ajándékot kapok valakitől, hálás vagyok neki.” És még hasonlókat fogalmaztak meg a gyerekek.
Ezután megbeszéltük, hogy mi mindenért lehetünk hálásak reggel, délben és este. A gyerekek fantasztikusak voltak. Annyi mindent felsoroltak, hogy én magam is meglepődtem: „hálás vagyok, hogy van, mit ennem”, ” hogy vannak szüleim”, „hálás vagyok a családomért”, „hogy van testvérem”, „hogy a cicámmal alhatok”, „hálás vagyok, hogy van cicám, kutyusom”, „hálás vagyok, hogy van lábam, amin járhatok”, „hálás vagyok, hogy iskolába járhatok, hogy tanulhatok”, „hálás vagyok, hogy van szemem és látok”, „hogy van házunk és nem vagyunk hajléktalanok”, „hogy van szobám”, „hogy kaptam egy saját játszóteret otthonra”, „hogy kényelmes, puha ágyam van”, „hogy van saját kertünk és virágaink”, „hálás vagyok a finom reggeliért, amit anya az ágyba hoz nekem”, „hogy lefekvés előtt a cicámmal játszhatok”, „hálás vagyok, hogy anya mesél nekem esténként”…és még rengeteg mindent soroltak. Nagyon felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy ezek a pici gyerekek így szavakba tudták önteni mi mindenért hálásak! Hálás vagyok, hogy ilyen nagyszerű gyermekeket taníthatok!
Miközben Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át c. dalát hallgattuk, a gyerekek el kezdtek rajzolni. Mindenki kiválasztotta, hogy melyik napszakhoz rajzol a hála témájában.
Önfeledten, vidáman rajzoltak. A rajzokat a napszaknak megfelelően gyűjtöttem össze.
Délután felragasztottam a mi „hálafánkra” a „leveleket”, amellyel végleg beköltözött szívünkbe a hála érzése.
Másnap reggel a szülőkkel együtt megnézték a gyerekek a rajzokat. Ekkor készítettem az utolsó képet. Volt szülő, aki boldogan mesélte, hogy a gyermeke otthon is beszélt a boldogságóráról. Hátha így a családok életébe is pozitív változást tudunk becsempészni az apróságok által. 🙂
És a gyökeret vert hála tovább nő szívünkben minden nappal, mint a mi fánk…

Képek