Boldogságóra Program

A másodikos Csipetcsapat történetei, meséi:
Kilenc kudarc kilenc próbát jelent
M. Dani:
Volt egyszer egy kisfiú. Sokat volt szomorú, mert mindig kinevették a többiek, ha valamit nem tudott megcsinálni. Nehezen ment neki a biciklizés, focizás, dekázás, fáramászás, táncolás, kézilabdázás, de még a legó- és a homokvár építése is. Egyszer az jutott az eszébe, hogy küzdeni fog a sikerért. Szép lassan haladt a gyakorlással. Minden nap valami új sikerélményt adott. Hosszú időbe telt, de mivel nem adta fel, végül a rendszeres edzések, gyakorlások meghozták az eredményt. A többiek becsülték kitartásáért és már nem nevettek rajta.
T. Lili:
– Anya! Kimehetek az udvarra játszani?
– Előtte még csináld meg a leckédet!
– Anya, már készen vagyok! Kimehetek?
– Úgy látom, még nem pakoltad el a dolgaidat.
– Anya! Már szép rend van. Megnézed?
– Kicsikém! Rakodj még be órarend szerint a táskádba!
– Elkészültem! Most már mehetek?
– Szeretném, ha rendesen felöltöznél!
– Persze… Persze… Így jó lesz?
– Sapkát, sálat vegyél fel, de azonnal!
– Anyaaa! Nincs hideg. Nem elég a pulóver?
– Nem, kincsem! Nem szeretném, ha megfáznál!
– Most már ugye mehetek?
– Szeretném, ha levinnéd a szemetet!
– Jaj! Nee!
– Vidd gyorsan, mert meggondolom magam!
– Rendben. Kiengedsz utána?
– Igen, kislányom! Vigyázz magadra! 

Sz. Rozi és L. Veronika:
Egyszer volt egy kislány, aki nagyon szerette volna, hogy beírassák őt a zeneiskolába. Anyukája ellenezte, mert még túl kicsi volt. A kislány győzködte, hogy a furulya egy szép hangszer és szívesen megtanulná, hogyan kell rajta játszani. Mondta, hogy segít a takarításban, de anya elutasította. Apának az autómosást ajánlotta fel. Sok mindennel próbálkozott, mire meggyőzte szüleit. Kitartása meghozta a gyümölcsét: járhatott furulyára.

T. Eszti írását az „Amit nehéz volt kiállni, arra jó emlékezni” közmondás ihlette/kép/

Képek