Boldogságóra Program

A márciusi Boldogságóra témája az apró örömök felfedezése és megélése volt. A Bogyó és Babóca világához kapcsolódva a gyermekekkel Bartos Erika „Gömbi és a félelem” című meséjét dolgoztuk fel, amely az érzelmek felismerésére, kimondására és elfogadására adott lehetőséget.
A csoportszobában puha párnákon ülve, meghitt légkörben hallgatták végig a gyermekek az óvónő meséjét. Már az első pillanatokban érezhető volt, hogy Gömbi története közel áll hozzájuk. Amikor a kis virágbogár a sötéttől, a vihartól és a szerepléstől való félelméről beszélt, sok gyermek együtt érzett vele. Arcukon megjelent a felismerés: „Én is féltem már így.”
A mesehallgatást követő beszélgetőkör különösen bensőséges hangulatban zajlott. A gyermekek bátran meséltek saját félelmeikről: volt, aki a sötétségtől tartott, más az orvostól vagy attól, hogy elront valamit. Megható volt látni, ahogyan figyeltek egymásra, és természetes empátiával fordultak társaik felé.
A dramatikus játék során a gyermekek „fagyott képekben” jelenítették meg Gömbi érzéseit. Egyik csoport a szomorú, félő Gömbit mutatta be összegörnyedt testtartással, mások Kelemen támogató ölelését játszották el, végül a bátor, éneklő Gömbi alakja is megelevenedett. A szerepjáték felszabadító örömet adott számukra: a félelmek játékos formában kimondhatóvá és kezelhetővé váltak.
A legnagyobb élményt talán a „Titokdoboz” készítése jelentette. A gyermekek lerajzolták azt, amitől néha félnek, majd a rajzokat közösen elhelyeztük a dobozban. Ahogy sorra belekerültek a „félelmek”, egyre oldottabb lett a hangulat. Többen mosolyogva mondták:
„Most már nem is olyan ijesztő!”
A közös légzőgyakorlatok és a „varázsbuborék-fújás” játék különösen megnyugtatóan hatottak a gyermekekre. Nagy átéléssel ismételték a bátorságmondatot is:
„Félek, de meg tudom csinálni!”
Az imaginációs játék során minden gyermek elképzelhette saját „láthatatlan őrangyalát”, aki vigyáz rá és segít neki, amikor fél. A csendes pillanatokban szinte tapinthatóvá vált a biztonság és az összetartozás érzése.
A tevékenység végén minden gyermek „Gömbi szomorú” matricát és szóbeli megerősítést kapott. A pozitív visszajelzések láthatóan erősítették önbizalmukat és bátorságukat. Többen büszkén mutatták meg rajzaikat társaiknak, és örömmel beszéltek arról, mi segít nekik megnyugodni.
Ez a délelőtt nemcsak mesehallgatás volt, hanem közös lelki élmény is. A gyermekek megtapasztalhatták, hogy a félelem természetes érzés, amelyről lehet beszélni, amelyet meg lehet osztani másokkal, és amely megfelelő támogatással oldhatóvá válik. A mese, a játék és az alkotás együttese biztonságos teret teremtett az érzelmek feldolgozásához.
A közösen átélt apró örömök – egy ölelés, egy bátorító szó, egy sikeresen kimondott érzés vagy egy mosoly – valódi boldogságpillanatokká váltak a gyermekek számára.

Képek