Boldogságóra Program

A megküzdési stratégiák feldolgozását relaxációs gyakorlatokkal kezdtük, medvékként lomhán körbecammogtunk a „Dirmeg, dörmög a medve,..” kezdetű mondókára, majd „villámlazítást” végeztünk.
Beszélgetőkörünkhöz különböző érzelmeket kifejező gyermekek fényképeit használtuk.
A képekről sok jó gondolat jutott eszébe a gyerekeknek.
Megbeszéltük, hogy mindannyian szoktunk szomorúak lenni, sőt akadt olyan gyermek is, aki a beszélgetés alatt szomorkodott, s rövid idő múlva meg is osztotta velünk a bánatát. A gyerekek ötleteket mondtak, mit tehetünk, hogy elmúljon a szomorúságunk.
A dühös gyermek képét látva először mindenki azt mondta, hogy ők soha nem szoktak ilyenek lenni. De amikor megbeszéltük, hogy nem, baj, ha néha dühösek vagyunk, s „bevallottam”, hogy én is szoktam dühös lenni, eszükbe jutott a gyerekeknek, hogy bizony néha előfordul, hogy így éreznek. Megbeszéltük, mit tehetünk, hogy levezessük a feszültséget úgy, hogy ne bántsunk vele másokat, s mindenki jobban érezhesse magát. A csoportunkban használt eszközök is eszükbe jutottak a gyerekeknek, sőt többen otthoni példát is hoztak a dühösségre és annak levezetési módjaira.
Beszélgettünk a félelemről is, ki mitől fél és mit tehetünk, hogy könnyebben megküzdjünk ezzel az érzéssel.
A beszélgetés végére jutott a vidám gyermek képe, erről tudtak a gyerekek a legtöbbet mesélni, minek lehet örülni, s személy szerint nekik mi okoz örömet.
A nap folyamán elmeséltem a gyerekeknek Fésűs Éva A télkergető hóvirág című meséjét is, melyben az erdő állatai közös erővel próbáltak megküzdeni a dacos téllel, akit minél nagyobb erővel próbáltak távozásra bírni, annál dühösebb lett, míg végül egy kis hóvirág a maga kedvességével és huncut furfangosságával bírta őt távozásra. A mese végén röviden megbeszéltük, melyik szereplő milyen érzésekkel küzdött a mesében és azt is, hogy néha kedvességgel többre megyünk, mint erővel.
Köszönöm a gyerekeknek a mai örömteli napot és kolléganőmnek, aki segített nekem is megküzdeni nehéz érzéseimmel és hitelesen közvetíteni a gyerekek felé, hogy ha szomorúak vagyunk, jó, ha van kivel megosztani bánatunkat.

(A mesékhez és a relaxációhoz felhasznált irodalom: Bagdi Bella, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Tabajdi Éva: Boldogságóra kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek (3-6 éveseknek), Fésűs Éva: Az ezüsthegedű)

Képek