Boldogságóra Program

Az óra célja az volt, hogy a tanulóim megtapasztalják, miért fontos a hála érzése, fejlődjön az önismeretük, empátiájuk, és megtanuljanak együttműködni csapatban, közösen alkotni. A tevékenység során egy látványos, közös produktumot készítettünk: a Hála Fáját, amelyen megjelenítettük mindazokat a dolgokat és személyeket, akikért hálásak vagyunk.

Az órát egy rövid ráhangoló beszélgetéssel kezdtem. Megkérdeztem a gyerekeket, szerintük mit jelent a hála, és mikor érezték utoljára, hogy hálásak valamiért. Igyekeztem előhívni személyes példákat is, majd a táblára felírtam a közösen említett kulcsszavakat: köszönet, figyelem, öröm, megbecsülés, kedvesség. Ezután elmondtam, hogy ma csoportokban készítünk egy-egy „Hálafát”, amely megmutatja, milyen sok mindenért lehetünk hálásak az életünkben.

Ezt követően 6 fős csoportokat alakítottam, és ismertettem a szerepeket. A csoportokban minden tanulónak volt feladata: az ötletgazda irányította az ötletelést, a rajzoló/vizuális tervező megrajzolta és díszítette a fát, az író/szövegíró felírta a hálás gondolatokat, az olvasó/ellenőrző felolvasta és javította a szövegeket, az anyagfelelős/eszközmester gondoskodott az eszközökről és a rendre figyelt, a bemutatóvezető/szóvivő pedig a végén bemutatta a csoport munkáját.

A csoportmunka körülbelül 25 percet vett igénybe. A gyerekek először közösen megrajzolták a fa törzsét és ágait, majd papírból leveleket vágtak ki. Kértem, hogy mindenki írjon 2–3 dolgot, amiért hálás, például a családjáért, a barátaiért, egy szép élményért vagy egy kedves gesztusért. Ezután a leveleket felragasztották a fára. Közben körbejártam, segítettem a munkát, figyeltem a csapatok együttműködését, és kérdésekkel ösztönöztem őket: „Kinek mondhatnál ma köszönetet?”, „Milyen érzés, amikor valaki segít neked?”, „Miért jó, ha hálásak tudunk lenni?”

A foglalkozás végén minden csoport bemutatta a fáját. A szóvivők röviden (egy-egy percben) elmondták, mit ábrázol a munkájuk, és mit tanultak a hála gyakorlásáról. A bemutatók után közösen megbeszéltük, mi volt könnyű vagy nehéz a feladatban, mi tetszett a többiek munkájában, és milyen érzés volt kifejezni a hálánkat mások felé.

Az óra zárásaként összefoglaltam a tapasztalatokat: elmondtam, hogy a hála gyakorlása nemcsak jó érzést ad, hanem erősíti a kapcsolatainkat, és segít abban is, hogy jobban érezzük magunkat a mindennapokban. Megköszöntem a gyerekek aktív részvételét, és javasoltam, hogy a kész „Hálafákat” helyezzük ki az osztályban, hogy emlékezhessünk mennyi mindenért lehetünk hálásak.

Az óra nagyon jó hangulatban telt. A foglalkozás végére nemcsak közös alkotással gazdagodtunk, hanem egy fontos belső élménnyel is azzal, hogy a hála kimondása és megélése jobbá tett minket és a közösségünket is.

Képek