Szuperhős optimista kaland

- Csoport neve: Szivárványos giliszták
- Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Fejlesztő Nevelést-Oktatást Végző Iskola, Kollégium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
- Kategória: Tanulásban akadályozottak
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (17 megtekintés)
„Szuperhős Optimista Kaland”
Az optimizmus gyakorlása, folyamatos, vizuálisan támogatással zajlik. Elismerek minden apró sikert és kiemelem a tanulók pozitív erősségeit. A foglalkozások megkezdése előtt, bemutatom az összes lépést piktogramokkal (pl. Egymás köszöntése, Bátorság lépcsők, Megoldás keresése, Záró rituálé). Ha egy lépés befejeződött, leveszik annak piktogramját, hogy érezzék a kontrollt és tudják, mi következik. Az autista tanulóknál a végrehajtó funkciók zavara, nagymértékben befolyásolja a rugalmas viselkedésszervezést. Ezért az optimizmus gyakorlását, a végrehajtó funkciók fejlesztésével kapcsoltam össze.
Minden foglalkozásunk egymás köszöntésével kezdődik.
A ráhangolódás utáni játékunknak a „Bátorság lépcsők ”nevet adtam.
Célja: A feladatok részekre bontása, hogy minden apró lépés sikerélménnyé váljon. A kézmosás folyamata nehéz feladat a gyerekeim számára. Így magát a folyamatot 6 lepésre bontottam, mindegyik lépést képpel jelöltem. Feladat: A képes kártyákat egy függőleges sorba raktam (mint egy lépcső). Minden egyes befejezett lépés után, egy mosolygós matricát adtam a gyerekeknek, amit az elvégzett lépcsőfokra ragasztottak. Minden lépés után mondtam egy bátorító szót „Kész az 1. lépcső! Bátor vagy!”
A következő játékunk címe „Megoldás keresése”.
Feladat: Készítettem „Rossz-Jó” képeket egyszerű szituációkról (leesik a labda, játék elpakolás). Megbeszéljük, mi történik, elhelyezzük a vidám és a szomorú arcot a megfelelő képre.
• Leesett a labda a földre (rajz).
• Rossz (szomorú arc): „Most koszos lett, nem tudok vele játszani.”
• Jó (vidám arc): „Nem baj, letörlöm és mehet a játék tovább!
Befejezésként mécsest gyújtottunk és megnyugtató zenét hallgattunk, miközben a fényképeiket nézegettük, amiket akkor készítettem, amikor valamilyen tevékenységben nagyon ügyesek voltak.
Zárógondolat:
Az igazi optimizmus fejlesztése e gyermekeknél abban rejlik, hogy megtanítjuk nekik észrevenni a pozitívumokat a strukturált, kiszámítható környezetben, és segítünk nekik felépíteni egy belső „Boldogság Dobozt” – ami tele van a jó érzésekkel, megerősítésekkel és sikeres pillanatokkal. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk nekik, az a képesség, hogy észrevegyék és értékeljék a napfényt a mindennapokban.





