„Meglátjátok, a végén minden jóra fordul, és ha mégsem, akkor az még nem a vége.”

„Meglátjátok, a végén minden jóra fordul, és ha mégsem, akkor az még nem a vége.”

Október hónapban a Boldogságóra témája az optimizmus, vagyis a pozitív gondolkodás és a jó dolgokra való odafigyelés volt. A célom az volt, hogy a gyerekek megtapasztalják: a nehéz helyzetekben is találhatunk valami jót, és hogy a mosoly, a kedvesség és a segítségnyújtás szebbé teheti a napunkat – és másokét is.

A foglalkozást Vadadi Adrienn: Lea ballábas napja című meséjének meghallgatásával kezdtük. A gyerekek érdeklődéssel figyelték, hogyan alakult Lea napja, és átérezték, milyen érzés, amikor valami nem sikerül. A mese után közösen beszélgettünk:

Miért volt rossz napja Leának?
→ Mert semmi sem ment jól neki, minden félresikerült, és emiatt szomorú lett.

Mitől lett jobb a napja?
→ Mert a barátai kedvesek voltak vele, segítettek neki, és ő is elkezdett nevetni, vidámabb lett.

Ha nekünk rossz napunk van, mit tehetünk?
→ Elmondhatjuk, mi bánt, kérhetünk egy ölelést, mosolyoghatunk, vagy játszhatunk valami olyat, amit szeretünk.

Ha rossz az idő, mit lehet csinálni kint vagy bent?
→ Kint esőkabátban lehet pocsolyákban ugrálni, eső után faleveleket gyűjteni, bent pedig lehet rajzolni, táncolni, építeni vagy mesét hallgatni.

A gyerekek bátran mondták a saját tapasztalataikat is, például: „Nekem is volt már ballábas napom!”, „Ha anya megölel, akkor mindig jobb lesz.”
Ez a beszélgetés segített nekik felismerni, hogy a rossz érzések is elmúlnak, és hogy a jókedv, a barátság és a segítség mindig segít túllendülni a nehézségeken.

Ezután egy érzelemfelismerő játékkal folytattuk: megmutattuk, milyen az arcunk, ha haragszunk, ha szomorúak vagyunk, és ha boldogok. A gyerekek tükörbe néztek, és megfigyelték, hogyan változik az arcuk egy-egy érzés hatására, majd egymást is ezzel szórakoztatták. A közös nevetés és utánzás oldotta a feszültséget, és megtanultuk, hogy a mosoly ragadós – ha mi mosolygunk, más is könnyebben fog.

A következő tevékenységünk a „mosolygó gesztenyék keresése” volt. A csoportszobában elrejtettünk vidám arcú gesztenyéket, és a gyerekek izgatottan keresték őket. Amikor mindenki megtalálta a saját „mosolygó gesztenyéjét”, elmondtuk, miért pont azt választottuk, mitől lett az „boldog gesztenye”. Ezután mindenki kiválasztott egy társát, akinek ajándékba adta a gesztenyéjét, ezzel is gyakorolva az önzetlenséget, az odafigyelést és az örömszerzést másoknak.

Közösen „boldog tököt” faragtunk, ami igazi csapatmunka volt. A gyerekek közösen döntöttek arról, milyen legyen a tök arca – természetesen mosolygós lett! A közös alkotás során megtapasztalták az együttműködés örömét és azt, milyen jó érzés, ha valamit közösen hozunk létre. A „boldog tök” a csoportszoba dísze lett, és minden nap emlékeztet minket arra, hogy egy kis nevetés mindig segít.

A foglalkozás végén mindenki felpróbálhatta az „optimista szemüveget” – egy vidám, színes szemüveget, amelyben „mindenki csak mosolyoghatott”. Ez a játékos szimbólum jól összefoglalta a témát: ha az „optimista szemüvegen” keresztül nézünk a világra, akkor a nehézségek helyett észrevesszük a jó dolgokat is.

A várunkba visszaköltözött Hálás Helga mellé Optimista Ottó is, Boldog Dóra nagy boldogságára.

A hónap során a gyerekek megtanulták, hogy az optimizmus nem azt jelenti, hogy sosem történnek rossz dolgok, hanem azt, hogy mindig találhatunk valamit, aminek örülhetünk. A mosoly, a barátság és a kedvesség segít abban, hogy minden napunk egy kicsit szebb legyen.

Képek