Boldogságóra Program

Elérkezett az új nevelési év, ami a katicák életében sok új dolgot jelentett: visszaköltözhettünk a gyönyörűen felújított óvodánkba, nagycsoportosak lettek a gyerekek és néhány új csoporttárssal is bővült a csapatunk. Sok izgalommal, meglepődve lépték át a gyerekek és a szülők az óvoda kapuit és napokig gyönyörködtünk a sok újdonságban, a modern helyiségekben. A Boldogságóra foglalkozásra a hónap végén került sor, amikorra már az kialakult a megszokott nyugodt légkört, egymásra találtak a barátok. A katicás plédünket elővéve felidéztük milyen volt a tavalyi „vendégeskedés” a régi bölcsőde épületében, és hálás szívvel gondoltunk a szíves vendéglátásért a kultúrház és a hivatal dolgozóinak. Ugyan így hálát adtunk a szép,megújult oviért a projekten dolgozó minden bácsinak. A katicák régi ismerősként üdvözölték kedvenc bábjukat, Őszanyót is. Ő mindig váratlanul bukkan fel, egy őszies napon és onnantól sokat figyel, tanul, motiválja a gyerekeket. Sokszor jutalmaz simogatással, énekkel, ötletekkel. Idén a boldogságóra első témáját a „hálát” hozta el közénk. Mesés monológjában köszönetet mondott a gyerekek segítségéért, az időjárásért, a szép zenéért, a szép rajzokért. Ezután a gyerekekkel rövid beszélgetést kezdeményeztünk arról, mi is lehet a „hála” tulajdonképpen. Jól megfogalmazták, hogy tulajdonképpen kedvesség, egy viszonzott pozitív gesztus amivel megköszönjük bármilyen kis apróságot is kaptunk. A kislányok az érzelmi oldalt megragadva azt mondták, hogy hála lehet például, ha kisbaba születik egy családba, vagy ha anya megengedi végre a hőn áhított kiskutyát a kertbe. Összefoglaltuk mi mindenkinek lehetünk hálásak : szülőknek, óvodai dolgozóknak, szakács néniknek, doktoroknak, az állatoknak, a növényeknek és tulajdonképp minden apró pici csodának, legyen az egy ici-pici kavics, vagy akár egy esős napnak. A „hálajáték” is nagyon tetszett a gyerekeknek. Úgy játszottuk, hogy két gyereknek megsúgtam milyen jelenetet játszanak el, majd bemutatták, amit a többiek kitaláltak. Meghallgattuk a hónap dalát, a Boldog vagyok dalt, Bagdy Bellától, amire szabadon mozoghattak. A „hálasziget” játékhoz is sokan csatlakoztak, ahol érdekes volt megfigyelni a kölcsönös választásokat. Sün Balázs – aki a csoport kabalája, és aki minden minden pénteken valamelyik kis katica családjánál tölti a hétvégét, persze csak aki kiérdemli – mindenki listáján szerepelt, mint útitárs a szigetre. Sün Balázsnak füzete is van, amibe először „beleírja” ki viheti haza, hogy kit választ, azt a leírásokból kell kitalálni a gyerekeknek. A jellemző tulajdonságokra, viselkedésekre már könnyen ráismernek. A hétvégi kalandok beszámolóját a szülők készítik el, akik szintén Sün Balázs nevében írnak. Nagyon jó csoporterősítő hatása van, szívesen szorgoskodnak a gyerekek azért, hogy megkaphassák. A hála gyakorlására ez is jó példa lehet. A hónap zárásaként boldogságsétára fogunk indulni, október 3-án a mosoly világnapján, ami ma már hagyománnyá vált. A kezdeményezés célja, hogy kineveljünk egy mosolygósabb, boldogabb nemzetet. Az előre megtervezett „Mosolysétára” invitáljuk az egész óvodát, szülőket, nagyszülőket, ismerősöket. Az úton csupa mosolygós dalt játszunk le, énekelünk és smile táblácskákat viszünk,amit a gyerekek barkácsolnak. Meglepetésként pozitív idézetekkel teli kis kártyákat osztogatunk a város több pontján, ezzel mosolyt csalva mindenki arcára. Szívesen ajánljuk ezt a programot.

Képek