Boldogságóra Program

A Szivecskék 7.a csoport a 2025-2026 tanév első boldogságóráján – A HÁLA GYAKORLÁSA – szeptember havi témát dolgozta fel. A beszélgetőkört Robert Holden „A hála csodája az, hogy olyan mértékben változtatja meg az érzékelésedet, hogy átalakítja a világot is, amelyet látsz.” idézetével kezdtük. Elmeséltem nekik, hogy én 40 éves korom körül éreztem először, milyen is az igazi hála érzése. Akkor értettem meg, hogy nem elég az eszemmel tudni miért vagyok hálás, hanem azt érezni is kell. És ez az érzés valóban megváltoztatta az érzékelésemet, másnak kezdtem látni a világot. Felidéztük, hogy ha hálásak vagyunk, akkor az, miért tesz minket boldogabbá. Az óra második felében mindenki megosztotta gondolatatit az előzetes feladatként kapott „Kinek, minek, miért vagy hálás?” rövid fogalmazását a csoporttagokkal. A legtöbben a családtagjaiknak (szülők, testvérek, nagyszülők) hálásak, mert segítik, támogatják Őket. Megteremtik számukra a biztonságot, örülnek az örömüknek, megvigasztalják Őket, ha szomorúak. Többen is hálásak a barátaiknak, hiszen megnevettetik Őket, boldognak érzik magukat, ha együtt játszanak, számíthatnak rájuk a bajban. Az osztályban többen egészségügyi gondokkal küzdenek, így hálát éreznek azért, ha egészségesnek érzik magukat vagy egészségesek. Valaki az elmaradt tanóráért volt hálás, mert azt csinálhatta, amit szeret. Más a szép házukért, a finom ételért, egy nyaralásért, sportolásért vagy különóráért hálás. Van, aki a magyarsága miatt érez hálát, mert nincs háború. És többen is hálásak a tanáraiknak, akik érthetően magyarázzák el a tananyagot vagy segítenek, ha rossz hangulatban vannak. És akadt egy olyan gyermek is, aki önmagának hálás, mert jó eredményeket ér el az iskolában.
A boldogságórán a gyerekek megfogalmazták, hogy „Bea néni! Ez volt eddig a legnehezebb feladat, amit Nekünk tetszett adni!” Többeknek szülői segítségre volt szüksége, hogy átgondolja és megfogalmazza „Kinek, minek, miért hálás?”.
Zárásként megbeszéltük, hogy valószínűleg azért volt nehéz, mert még nem érezték a hála melegséget, szabadságot, örömöt okozó felszabadító érzését.
És ekkor az egyik kislány rám nézett, elmosolyodott… „Bea néni! Én lehet, hogy a hálát éreztem?” Majd elmesélte történetét: „Édesanyám pici koromban lefekvéskor mindig egy dalt énekelt. Már régóta nem énekelte nekem. És mostanában az egyik nap ismét elénekelte, pedig nem is kértem Tőle. Annyira jóleső, melegséget adó, boldog érzés volt! És ezt nem is írtam bele a fogalmazásomba!”
Ahogyan egy másik kislány írta „Úgy gondolom, fontos észrevenni ezeket az apró dolgokat, mert nélkülük nem lennék igazán boldog.”

Képek