Boldogságóra Program

A szeptemberi kiírásnak megfelelően a gyerekek levélben fogalmazták meg köszönetüket barátaiknak, osztálytársaiknak, testvérüknek, szüleiknek, esetleg felnőtt példaképeiknek. Valami olyant köszöntek meg, amit a hétköznapok forgatagában magától értetődőnek, természetesnek vennének. A feladat arra ösztönözte őket, hogy egy pillanatra álljanak meg, lépjenek ki a hétköznapi mókuskerékből, gondolkozzanak el mindazokon a javakon, ami az életük részét képezi. Egyeseknek könnyen ment, mások sajnos megszenvedtek vele. Elgondolkodtató volt felismerni számukra, hogy ritkán köszönnek meg bármit is szeretteiknek.

Képek