A hála

hala3-4.jpg

Az órán a tanulók székeit körben rendeztük el. A foglalkozás kezdetén egy dalrészletet hallgattunk meg, amelynek szövegéből kellett következtetniük az óra témájára. (Kowalsky meg a Vega: Hála veled 1.35-2.24 https://www.youtube.com/watch?v=jadtGMYYZBg) Ezután kivetítettem egy képet, amelyen három pohár látható: az egyik üres, a másik tele, a harmadik pedig félig van megtöltve vízzel. Spontán beszélgetést kezdeményeztem arról, hogy mit gondolnak a harmadik pohárról, ők mit látnak: Félig tele van, vagy félig üres? Vajon hogyan kapcsolódik ez a kérdés a hála témájához?  A hála kézzelfoghatóvá teszi, mire irányítjuk a figyelmünket. Hogy tudja átkeretezni gondolatait, aki félig üresnek látja a poharat?
A beszélgetőkört azzal folytattuk, hogy a tanulók megoszthattak gondolatokat arról, mikor, milyen esemény hatására éreztek hálát a szívükben. Kifejezték-e a hálájukat? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?  Tudatosítottam bennük, hogy ezek az események jelentik a hála 1. szintjét, a hasznon alapuló hálát, amikor megkaptak valamit, amit akartak.
Ezután a hála kifejezésmódjaival foglalkoztunk. A tanulók négy csoportot alkottak. Minden csoport megkapta tőlem a hála egy kifejezésmódját (ölelés, köszönőlevél írása, apró ajándék adása, további segítségnyújtás). Csoportonként ki kellett találni 1-1 olyan szituációt, amelyben valaki bajba kerül, egy másik ember segítséget nyújt számára, és ő ezért a megadott módon kifejezi háláját. Ezt a szituációt kellett némajátékkal megjeleníteniük, a többi csoport pedig kitalálta, hogy mi az adott szituáció. A feladat végén a szerepből visszajelzéseket kértem: Ki érzett pozitív érzéseket: aki hálás volt vagy akinek hálás volt valaki?
Az óra következő részében olyan képeket vetítettem ki, amelyen látható emberek hiányokkal küszködnek: éhező, szomjazó gyerekek, hajléktalanok, magányos emberek stb. Ezek alapján megfogalmaztuk a hála 2. szintjét, az ok nélküli hálát, amikor minden jó dologért hálásak vagyunk, amink csak van. Ennek továbbgondolásaként csoportmunkában össze kellett gyűjteniük, miért lehetnek hálásak a családban / az iskolában / a barátok között és önmaguknak.
A hála 3. szintjével a beszélgetőkörben foglalkoztunk: Ha negatív tapasztalat éri az embert, hogyan tud arra fókuszálni, mennyivel segíti az adott esemény a személyes fejlődést. Példákat mondtam negatív eseményekre, a gyerekeknek pedig meg kellett fogalmazni, mit tanultak az adott esetből. (Pl. testnevelésórán eltörött az ujjad, a barátod elárulja egy titkodat valakinek, elpusztul a hörcsögöd stb.)
Saját közösségünk támogatására hálabefőttet készítettünk. Minden tanuló írt egy pozitív gondolatot arról, miért hálás saját osztályának. A cetlikra került gondolatokat egy befőttesüvegbe tettük. Ebből kihúztunk egy gondolatot, felolvastam, majd ezután minden héten egy-egy újabb hálacédulát fogok felolvasni az osztálynak.
Ezután az osztálynak közösen meg kellett alkotnia a hála szobrát, abból a célból, hogy a konkrét érzés szimbolikus formában közösségi érzésként is megjelenjen.
Az óra végén egy thaiföldi kisfilmet néztünk a segítségnyújtás szépségéről, amelyből egyértelműen érezhető volt, hogy a hála az emberek közti kapcsolatokban egy pozitív spirált generál. ( https://www.youtube.com/watch?v=zcruIov45bI)
Reflexió: Az osztálynak ismerős volt a körmódszer és a Boldogságóra témái is, mivel két évvel ezelőtt végigcsináltuk az egész programot. A gyerekek szívesen és aktívan vettek részt az órai feladatokban. Érdekes volt megfigyelni azt is, milyen szépen, árnyaltan tudnak megnyilatkozni személyes tapasztalataikról, érzéseikről. Minden munkaformában jól tudtunk együttműködni. A legnehezebb feladatnak a szituációs játék bizonyult, mivel szavak nélkül, pusztán némajátékból nem könnyen tudták azonosítani a másik csoport által kitalált történetet. Erre a feladattípusra érdemes a későbbiekben több időt szánni, sűrűbben gyakoroltatni. Az óra során a meghitt hangulat bizonyította, hogy az óra elérte célját, a hála témájának feldolgozása valóban hálás feladattá vált.

Képek