Boldogságóra Program

Szeptembertől kapcsolódott be vegyes életkorú csoportunk a Boldogságóra alapprogramba. A Csiga-biga csoportban mindig is nagyon fontosnak tartottuk a gyermekek érzelmi intelligenciájának fejlesztését, azt, hogy képesek legyenek az érzelmeket felismerni, beazonosítani, megnevezni, beszélni róluk. Így már az előző nevelési évben is „találkozhattak” a gyerekek Szívmanóval, a Nyugilégzés kártyákkal, valamint Pillanatkapitány sem ismeretlen számukra. A hónap folyamán minden lehetőséget megragadtunk, hogy a hála érzését minél sokoldalúbban közvetítsük a gyerekek felé, hogy képessé váljanak a hála technikájának gyakorlására. A boldogságról való beszélgetésünk alapja az Ezzel látok, ezzel is… kezdetű mondóka elsajátítása volt, melynek zárómondata „boldoggá csak ezzel válok”. Sok mindent megfogalmaztak a gyerekek, melyek között ott voltak azok a gondolatok is, melyek a hála irányába terelték beszélgetésünket. A nevelési év elején gyakori ismerkedős, névgyakorlós drámajátékokat továbbfejlesztve a gyerekek jelét egy kalapból kihúzva azonosítottuk be csoportunk tagjait. A jelek felkerültek egy nagy lapra és a hónap folyamán smiley matricákkal fejezhették ki köszönetüket társaiknak, amikor hálát éreztek valamiért. A hónap végére szinte megtelt a lapunk. Matematikai tartalmú tapasztalatszerzésként kék és piros tárgyakat gyűjtöttünk a csoportszobában, majd ezekből megalkottuk Morcos szigetet és Szív szigetet. Segíteniük kellett Szívmanónak átjutni Morcos szigetről Szív szigetre, oly módon, hogy első mozzanatként érzékelő korongokból Hála-hídat építettek, majd önálló jelentkezés alapján, egyesével végig haladva a korongokon egy-egy hálát kifejező mondatot kellett mondaniuk. Mindenki segíteni akart! Volt megható és volt kacajt fakasztó mondat. „Hálás vagyok apának, mert hozzám bújik.” „Hálás vagyok a számnak, mert nem halok éhen!” „Hálás vagyok a testvéremnek, mert mindig játszik velem!” „Hálás vagyok a fejemnek, mert abban van az eszem!” Zenei tevékenységeink alkalmával arcsimogatókat játszottunk, volt amelyiknek a végén egymást öleltük. A hála kifejezésének így a szavakon, a mosolyon túl egy gesztussal történő lehetőségét is ismerik már. Szeptember 21-e, a Hála világnapja után arról beszélgettünk, hogy vajon mások miért lehetnek hálásak. Szorgos kis kezek fatörzset, faágakat rajzoltak, színeztek egy hatalmas lapra, melyet a csoportunk öltözőjében, kivágott, őszi falevelekkel, ragasztóval, tollal és egy levéllel együtt helyeztünk ki. A levélben arra kértük az arra járókat, hogy egy-egy levélre írják rá, miért hálásak éppen és ragasszák fel a fánkra, hogy minél színesebbé, szebbé váljon az őszi fánk. Szülők, kollégák, testvérek ajándékoztak meg minket érzéseikkel. Elkészült a Boldogság várunk is a várba vezető 10 lépcsőfokkal. Az első lépcsőfokot már a hála virágai díszítik, melyeket a gyerekek színeztek. Bagdi Bella: Szép nap ölelj át és Boldog vagyok című dala kétféleképpen hatott a gyermekekre. A zene, a dal hangulata az első esetben elcsendesedést, egyfajta relaxációs állapotot, míg a második önfeledt táncot eredményezett. A hálafa története remekül kapcsolódott a mi őszi fánkhoz. Őszi falevelek körbeadásával azt szimbolizáltuk játékosan, hogy adni és kapni is jó érzés, melyért hálásak lehetünk. Egy-egy levelet a gyerekek hazavittek, a családban annak, akinek valamiért köszönetet szerettek volna mondani. A visszajelzések alapján a családokhoz is sikerült a hála technikájának gyakorlatát becsempészni.

Képek