Boldogságóra Program

Elhatároztam, hogy a 2-4. évfolyamos, értelmileg akadályozott, autista tanulóimmal bekapcsolódunk a Boldogságóra programba. Bár a programot sokan a verbális kommunikációra építik, hiszem, hogy a boldogság, a hála és a pozitív érzések kifejezésére más, mélyebb utakon is lehetőség nyílik. A célom, hogy a gyerekek a saját szintjükön, az ő nyelvükön éljék meg a boldogság lényegét.
A csoportom tagjai nem beszélnek, ami komoly kihívást jelent a program hagyományos elemeinek alkalmazásakor. Ezt a tényezőt azonban nem akadályként, hanem lehetőségként fogom fel. A szavak hiánya arra ösztönöz, hogy a kommunikáció más formáira helyezzem a hangsúlyt.
I. Ráhangolódás
Egymás köszöntése. Az ajtó mellett elhelyeztem egy plüss figurát. Amikor a gyerekek beléptek, megérinthették vagy megfoghatták ezt a tárgyat, amíg azt mondtam nekik: „Örülök, hogy ma is itt lehetsz!”
II. Fő rész:
1. Képek, szimbólumok, piktogramok, fotók és színek használatával segítem a gyerekeket az érzések, vágyaik, szükségleteik azonosításában és kifejezésében.
Feladat: A kívánt tárgy vagy tevékenység elkérése, a tárgyat ábrázoló képpel.
2. A boldogság, a hála megélése nemcsak gondolati, hanem fizikai élmény is. A puha, a meleg, a csillogó, a sima textúrák használatával összekapcsoljuk az érzéseket a tapintással.
Feladat: Készítettem egy „érző zsákot”, amibe olyan tárgyakat tettem, amit szívesen tapintanak, fogdosnak, nyomkodnak: pl. puha anyagok, plüss, pléd, zörgős zacskó stb. Minden gyerek kitapogat egy neki kellemes tárgyat, mutatok nekik egy képet arról, amiért éppen hálásak lehetnek (pl. egy kép arról, ahogy játszik a plüss állattal). A taktilis élmény segíthet a hála pozitív érzésének rögzítésében.
3. A testbeszéd, az ölelések, a mosolyok, az egyszerű, ismétlődő mozdulatok segítenek a gyermekeknek a hála és az öröm kifejezésében.
Feladat: „Köszönöm” labdázás: dobtam egy labdát a gyerekeknek, és mindenkinek mondta egy elismerő mondatot. pl. „Köszönöm, hogy ma annyira ügyes voltál a feladatoknál!” A gyerekek elég, ha csak visszadobják a labdát.
III. Befejezés:
Záró rituálé: Mécsest gyújtottunk és megnyugtató zenét hallgattunk. Elmondtam a gyerekeknek, hogy minden nap rengeteg dolog történik, amiért hálásak lehetnek. A hála segít, hogy észrevegyük a jó dolgokat az életünkben.
Zárógondolat: Meggyőződésem, hogy a Boldogságóra program egyedülálló lehetőséget teremt a nonverbális, autista tanulóim számára, hogy a szavak korlátai nélkül is megtapasztalják az élet apró örömeit. A program révén nemcsak a boldogságról tanulunk, hanem arról is, hogy a hála és az öröm kifejezése mindenki számára lehetséges. Ez a program nem a hiányról, hanem a lehetőségekről szól.

Képek