Boldogságóra Program

Optimizmus a boldogság kulcsa
„Képzeld el, hogy egy borús napon is észre tudod venni a napfény legkisebb sugarát! Az optimizmus pontosan ezt jelenti: hinni abban, hogy a nehézségek ellenére is jó dolgok történhetnek velünk, és képesek vagyunk megoldani a problémákat. Az optimista ember nem vak a valóságra – ő egyszerűen csak a megoldásokat keresi a gondok helyett, és hisz abban, hogy a jövő tartogat lehetőségeket.
A mai órán arról fogunk beszélgetni, hogyan lehetünk mi is optimistábbak, és miért segít ez abban, hogy boldogabbnak érezzük magunkat. Megtanuljuk, hogyan formálhatjuk át a negatív gondolatokat pozitívakká, és felfedezzük, hogy az optimizmus nem velünk születik – hanem tanulható!”
Foglalkozást kezdő relaxáció
Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok: Álló helyzetben: Két karjukkal szorosan átölelik a mellkast. Előre hajolnak kis mértékben. Képzeld el, olyan vagy, mint egy fészek. Majd hagyjuk, hogy a gyermek átélje a nyitottság szabadságát, ezt el is mondjuk: Érezd, ahogy kinyílsz, mint egy bimbóból a virág, mint egy tulipán. Vagy mint egy felfedező, aki távcsövével észrevette, hogy soha nem látott tájakra jutott…
Zenehallgatás: Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok
A téma bevezetése
Szomorú Szilárd és Boldog Blanka
Az osztályt két csapatra osztottam. Az egyik a szomorú, a másik a vidám csapat. A csapatok elé álltam, a kezemben tartva a vidámságot és szomorúságot jelző pálcákat. Ezzel jeleztem a csapatoknak, hogy melyik a vidám és melyik a szomorú csapat. A jelet felmutatva indult a játék: A szomorú csapat igyekszik testével, testtartásával kifejezni szomorúságát. A vidám csapat tagjai mimikával, gesztusokkal próbálja felvidítani a szomorú csapat tagjait. A cél vidámságot varázsolni a szomorú arcokra. Amikor a vidám csapat vidámsága hatott a szomorú csapatra, megcseréltem a kezemben lévő pálcákat. A korábbi vidám csapat tagjai mutatnak szomorúságot és a korábbi szomorú csapat tagjai nevetették meg őket.
A téma feldolgozása
Témafeldolgozás mesével: Tódi törpe varázsszemüvege (tk. 71-73.)
Beszélgetés a meséről: Voltatok már szomorúak? Ki segített megnyugodni?
Mit láttok szépnek a világban? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ?
Mi az, amit másképp szeretnétek? Mi az, amin változtatnátok, ha megtehetnétek?

Az átkeretezés technikája: Keressük meg a rosszban a jót!
Nézzük a dolgok jó oldalát! Hogyan formálhatjuk a negatív gondolatainkat pozitívvá?
Beteg lettem- de itt van anyu és ápol!
Esik az eső- de így van pocsolya, amiben lehet ugrálni gumicsizmában!
Hideg van odakinn (esik a hó) – végre lehet hóembert építeni, szánkózni, hócsatázni!
Elrontottam a fecskevonalat- de ki tudom radírozni és megpróbálhatom újra!
Veszítettem a kistestvérem ellen- de örülök az ő sikerének!
Ügyetlen vagyok a labdajátékokban, de nem adom fel! Többet gyakorlok és menni fog!
Hibáztam- de a hibákból lehet tanulni! Legközelebb nem úgy csinálom!
Dugóba kerültünk- így több időt tölthetünk a családdal.

Varázsszemüveg készítése
Többféle papírszemüveget készítettem elő, hogy a gyerekek többféle minta közül tudjanak válogatni. Az általuk kiválasztott szemüveget kedvük szerint színezték, dekorálták színes ceruzával vagy filctollal. Végül kivágták és felvették.

Képzeljétek el, ez egy olyan varázsszemüveg, amit, ha felvesztek, meglátjátok a rossz dolgokban a jót. Vedd fel a varázsszemüveged és mesélj el egy történetet, amikor valami rossz dolog történt veled! A szemüvegen keresztül hogyan tudod jóra fordítani a történteket?

Drámajáték: Hopp, váó, sikerülni fog!
A gyerekek felveszik a varázsszemüveget és egy képzeletbeli utazásra hívom őket. Ezt az utat lóháton tesszük meg, mindenki lovaglást imitál, egyhelyben. Közben mesélem a gyerekeknek, hogy amíg elérjük a célunkat különböző akadályokat kell majd átugrani. Amikor azt mondom, hogy akadály, a gyerekek azt válaszolják, hogy hopp, és ugratnak egyet a lóval. Majd folytatjuk utunkat. Az utazás, az élmények, ugyanolyan fontos, míg a célunkat elérni. Ezért nagyon fontos, hogy időnként megálljunk és megcsodáljuk a körülöttünk lévő tájat. A pihenő szónál a gyerekek előveszik a képzeletbeli távcsövüket, távcsövet formálva kezükből és felkiáltanak, hogy váó! Majd utunkat folytatjuk, de időnként elbizonytalanodunk. Ilyenkor nagyon fontos, hogy támogassuk egymást az úton! Az elbizonytalanodás felkiáltásra a gyerekek kezet fognak a padtársukkal és bíztatva mondják egymásnak, hogy sikerülni fog!
A játék folytatódik tovább a lovaglással. A gyerekek figyelik, hogy melyik vezényszó hangzik el, és ők a megtanultak alapján reagálnak rá.

Képek