Boldogságóra Program

1. HÁLA
RELAXÁCIÓ – Maci-mozgató
A foglalkozást gyengéd mozgásgyakorlattal kezdtük. A gyerekek becsukták a szemüket, elképzelték, hogy egy puha, lomha mackók, akik épp most ébrednek a téli álomból. Nyújtózkodtak, ásítottak, megdörzsölték a pofijukat, majd lassan elkezdtek mozogni – mintha minden testrészük külön-külön ébredne fel. A végén felálltak, és egy jóleső mackóölelést adtak saját maguknak.

A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Hálás szívecskék
A gyerekek körbe ültek, kiraktam a HÁLA szó betűit karton csíkokból, az osztály közepére. Arra kértem őket, hogy válasszanak a teremben egy tárgyat, játékot vagy bármilyen dolgot, amit szeretnek, és amit szívesen „tennének bele” a hála-batyuba.
Egy színes kis kosárból szívecske formájú cetliket húztak a gyerekek. Mindegyiken egy egyszerű, érzelmeket megmozgató mondatkezdés szerepelt, például:
• Hálás vagyok, mert van…
• Boldog vagyok, amikor…
• Szeretem, amikor …
A gyerekeknek felolvastam a cetlit, majd ők befejezték a mondatot, miközben a saját tárgyat vették a kezükbe. Amikor elmondták, letették a HÁLA szó feliratra, a beszélgetőkör közepére.
A feliraton így egy kis kiállítás alakult ki a „hálás dolgokból”. A gyerekek megérintették a betűket, és halkan vagy hangosan mondtak még egy köszönetet valakinek vagy valamiért – akár aznap reggel történtekhez kapcsolódva.

KÜLTÉRI MEGFIGYELÉS – Hála-séta
A feldolgozást követően egy rövid, lassú sétára indultunk az iskolaudvarra. Arra kértem a gyerekeket, hogy nyitott szemmel és füllel figyeljenek, és keressenek egy olyan dolgot, amiért hálásak lehetnek. Lehetett ez egy virág, egy madárhang, egy baráti mosoly vagy a napsütés is. Aki akarta, szóban megoszthatta a többiekkel, amit észrevett. Zárásként közösen kimondtuk: „Ma sok jó dolgot észrevettünk. Köszönöm, hogy együtt voltunk.”

2. OPTIMIZMUS
RELAXÁCIÓ – Napocska a szívemben
A foglalkozást egy rövid relaxációval indítottuk, amit együtt csináltunk. Megkértem a gyerekeket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljenek el egy pici, meleg napocskát a szívük helyén. Ez a napocska minden belégzésnél egyre fényesebb lesz. Amikor kifújják a levegőt, képzeljék el, hogy ezzel minden szomorúságot vagy rossz érzést kifújnak magukból, mint a füstöt. Azt is mondtam:
– Ha ma valami rossz történt, most elküldheted a napfénnyel!
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetőkör
Körbe ültünk, és megkérdeztem a gyerekeket:
– Szerintetek mit jelent az, ha valaki „napos szemüveget” visel?
Ezután elmondtam, hogy az optimista ember olyan, mint akinek mindig van egy képzeletbeli „napos szemüvege”.
Megosztottam egy egyszerű példát:
– Képzeld el, hogy leejted a fagyidat. Mit mond egy borúlátó ember? Már megint balszerencsém van!
– És mit mond az optimista? Szerencsére még van zsebpénzem egy másikra!
Ezután mindenki választhatott egy Dixit kártyát, amin egy kis helyzet szerepelt és közösen kitaláltuk, hogyan lehetne optimistán gondolkodni az adott helyzetben.
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Varázsszemüveg játék
Tevékenység menete:
Megkértem a gyerekeket, hogy kezükkel formáljanak egy „napos szemüveget”, amit csupa jókedvet és pozitív gondolatot lát. Azt mondtam nekik:
– Ez a varázsszemüveg segít meglátni a jót a rosszban is!
Amikor mindenki feltette a szemüveget, meséltem nekik egy rövid kis történetet arról, hogy hogyan látja másképp a világot egy „napos szemüveges” gyerek.
Ezután mindenki használhatta a napos szemüvegét, és körbejárva a teremben, optimista mondatokat kellett mondaniuk, akár játékosan is:
– Jaj, elestem! De legalább gyorsan fel tudtam állni!
– Elvitte a szél a rajzom! De milyen messzire vitte! Lehet, hogy valaki megtalálja és örül neki!
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Napos gondolat kihívás
A foglalkozás végén megkértem a gyerekeket, hogy este otthon meséljenek el egy történetet, amikor valami nem sikerült, de mégis jól végződött. Azt mondtam:
– Ez a heti kihívás: Minden nap találj valami jót, még a nemszeretem dolgokban is!
A szemüveget bármikor feltehetitek, hogy eszetekbe jusson: mindig dönthetnek úgy, hogy észreveszik a jót.

5. CÉLOK KITŰZÉSE ÉS ELÉRÉSE
RELAXÁCIÓ – Sétáljunk a céljaink felé!
A foglalkozás elején csendben körbesétáltunk a teremben, miközben lágy zene szólt. Azt kértem a gyerekektől, hogy minden lépésnél képzeljenek el egy álmot, vágyat vagy célt, amit szeretnének elérni. Közben halkan mondogattam:
– Minden lépéssel közelebb kerülsz valami széphez… egy vágyadhoz… valamihez, amit nagyon szeretnél. Csak haladj előre, lépésről lépésre!
Ezután leültünk körbe, becsukták a szemüket, és mindenki elképzelhette, hova érkezik meg a végén: lehet az egy focicsapat, egy szép rajz, egy megtanult vers vagy egy új barát.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetőkör Mi szeretnék lenni?
Megkérdeztem a gyerekeket:
– Van-e valami, amit nagyon szeretnétek elérni mostanában?
– Van-e valami, amit már megtanultatok, pedig régen még nehéznek tűnt?
Megosztottam velük egy kis történetet egy kisbékáról, aki meg akarta mászni a dombot, de a többi béka azt mondta, úgysem fog sikerülni. De a kisbéka nem hallotta őket, mert kicsit süket volt – és végül felért! A mese után megkérdeztem:
– Mit tanít nekünk ez a kisbéka?
– Te mit mondanál magadnak, amikor valami nehéznek tűnik?
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Cél-kitűzés játék
Minden gyermek kapott egy téglalap alakú papírdarabot.
Arra kértem őket, gondoljanak ki egy olyan kis célt, amit a héten el szeretnének érni (pl. bekötni a cipőjüket, elpakolni maguktól, elmondani egy verset bátran).
Lerajzolták a céljukat a lapra.
Ezután mindenki felragasztotta a rajzát a nagy közös Cél-táblára.
Megkérdezem:
– Milyen lépésekkel juthatsz el a célodig?
– Ki segíthet neked ebben?
Amikor a mindenki kész lett, eljátszottuk, hogy megvalósítjuk – minden feladatnál mondtunk egy bátorító mondatot: Meg tudom csinálni! Nem baj, ha elsőre nem sikerül! Lassan, de biztosan haladok!
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Segítő varázsmanó
A zárókörben mindenkit kértem, hogy képzeljen el egy „varázsmanót”, aki segíti őt, amikor nehéznek tűnik a célhoz vezető út majd mesélhettek róla. A gyerekek hazavethették a rajzukat. Következő hétfőn a reggeli beszélgetés alkalmával elmesélhették, kinek hogyan sikerült megvalósítani a célt.

6. MEGKÜZDÉSI STRATÉGIÁK — Brumi nyomában
RELAXÁCIÓ – „Maci-levegő”
A foglalkozást a „Maci-levegő” gyakorlattal kezdtük. A gyerekek elképzelték, hogy ők is mackók, mint Brumi, és egy nagy erdőben sétálnak: A maciknak is szükségük van néha megnyugodni, amikor idegesek vagy szomorúak. Belélegzünk mélyen az orrunkon át, miközben felemeljük a karunkat. Képzeljük el, hogy friss levegőt szívunk be az erdőből. Kilélegzünk lassan a szánkon át, miközben leengedjük a karunkat, és elképzeljük, hogy elengedünk egy nehéz érzést (pl. düh, ijedtség, szégyen).
Három „maci-levegő” után megkérdeztem, ki mit fújt ki a levegővel – a válaszokat elfogadóan meghallgattuk.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Beszélgetés Brumi iskolájáról
Felolvastam egy rövid részletet Brumi első napjáról az iskolában (ahol például zavarban van, fél attól, hogy nem lesz elég ügyes, vagy hogy hibázik).
Ezután közösen beszélgettünk: Szerintetek miért volt ideges Brumi? Voltál már te is hasonló helyzetben? Mi segített neked akkor?
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – Brumi segít – te mit tennél? szerepjáték
Minden gyerek húzott egy kártyát, amin egy brumis nehéz helyzet szerepelt (pl. Brumi nem értette a fel-adatot, Brumi véletlenül lelökte a társát, Bruminak kinevették a rajzát, Brumi otthon hagyta a tízóraiját stb.).
A gyerekeknek két feladatuk volt:
Először: Hogyan segítenél Bruminak, hogy megnyugodjon? (Lehet mozdulattal, szóval, öleléssel, „maci-levegővel”)
Másodszor: Mit tanácsolnál neki, hogyan oldhatná meg a helyzetet?
Ha akarták, eljátszhatták a jelenetet: az egyikük Brumi, a másik a segítő barát.
A cél nem a megoldás tökéletessége volt, hanem az, hogy megnyugvás és kapcsolódás előzze meg a megoldást.
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – Brumi csalogató
Brumi-napló: A gyerekek mackó-csalogató alkotást készítettek. Közben arról beszéltünk, mit mondanának Bruminak, mivel bátorítanák, ha nem akarna kijönni a barlangból.

10. FENNTARTHATÓ BOLDOGSÁG
RELAXÁCIÓ – Bújj, bújj, medve… arcjáték és népdal
A foglalkozást egy mókás arcjátékos lazítással kezdtük:
– Fújjuk fel az arcunkat, mint amikor Brumi mézes kenyeret eszik!
– Most vágjunk buta grimaszt, mintha megkóstoltuk volna a legsavanyúbb citromot!
– Tapsoljunk egyet, és hirtelen váljunk mosolygó szoborrá!
Ezután közösen elénekeltük a Bújj, bújj, medve… kezdetű dalt, játékosan, eltúlzott kiejtéssel. Addig ismételtük, míg már mindenki nevetett.
A TÉMA BEVEZETÉSE – Mitől leszek boldog sokáig? – beszélgetőkör
Leültünk körbe, és feltettem nekik a kérdést: Mitől szoktál boldog lenni? Van olyan dolog, amitől nem csak egy pillanatra, hanem sokáig boldog maradsz?
Segítségképp példákat mondtam:
– Amikor sokáig dédelgetem a cicámat…
– Amikor jó barát maradok valakivel…
– Amikor valamit sokáig gyakorlok, és végül sikerül…
A TÉMA FELDOLGOZÁSA – A kiskakas gyémánt félkrajcárja c. mesejátékkal
Elmeséltük közösen, röviden és játékosan A kiskakas gyémánt félkrajcárja című népmesét. Ezután megbeszéltük: Miért volt boldog a kiskakas? Miért nem adta fel, amikor nehézségbe ütközött? Mi segített neki, hogy elérje, amit szeretett volna?
Szerepjáték következett: A gyerekek csoportokra oszlottak. Minden csoport húzott egy boldogságkincset (pl. jóbarátság, segítségnyújtás, játék a testvérekkel). A feladatuk az volt, hogy egy rövid mesejelenetben eljátsszák, hogyan lehet ezt a kincset megszerezni vagy megtartani, még akkor is, ha valami nehézséggel jár.
AZ ÓRA LEZÁRÁSA – „Boldogságbatyu” közös játék
Zárásként játszottuk a „Hordom a boldogságomat” játékot:
Egy batyut (babzsákot) körbe adtunk, mindenki belesúgott egy boldogító dolgot, amit szívesen meg-őrizne jövőre is. A végén „kinyitottam” a batyut, és a hallott válaszokat visszamondtam.
Befejező kérdés: Ha a batyut elvinnéd magaddal a következő évre, mit tennél bele, hogy továbbra is boldog maradj?

Képek