Boldogságóra Program

Az utolsó boldogságóra foglalkozáshoz érkeztünk az évben, amit most a Katica és Gomba csoport együtt élt át. Úgy gondoltam, hogy a program népszerűsítése érdekében nyílt alkalmat szervezek az érdeklődő óvodapedagógusaink részére, erre az alkalomra. Céljaim között szerepelt, hogy a gyakornok, illetve a programot még kevésbé ismerő kolléganők személyesen is megtapasztalhassák a bemutatott módszereket, ötleteket gyűjthessenek és a pozitív élmények hatására, majd bátran, szívesen vállalják a következő években a boldogságóra foglalkozások megtartását. Igyekeztem a javasolt feladatok közül úgy választani, hogy mind a három program (Alap program, Erősség program, Önbizalom program) egy-egy szeletét bemutathassam. A foglalkozás végén megbeszélésre is lehetőség nyílt, így összegeztem a feladatok lényegét, melyik feladattal mire tudtunk hatni. A kolléganők kérdéseket is feltehettek, illetve röviden bemutattam laptopon a tudásanyag letöltéséhez és a feltöltéshez szükséges lépéseket.
A Gomba és Katica csoportosok igazán jól ismerik egymást, ugyanis ebben az évben egymás melletti teremben folytak a mindennapjaik, sok esetben együtt is játszottak a szabad játékidőben. A legtöbben így már jól ismerték egymást, barátságok is szövődtek. A boldogságóra előtti napokban már jeleztem a gyerekeknek, hogy hamarosan együtt fogunk játszani, amit izgatottan vártak. A közös játék kezdeményezésére elsőként egy szívecske párnát adtunk körbe, amivel kértem, hogy hangolódjunk a mai boldogságórás napra, legyünk ma pozitívak. Mire a párna körbe ért, a gyerekek figyelme koncentrálódott így máris eltudtuk mondani, a „Jó reggelt, jó reggelt elindult a nap…” kezdetű jókedvre derítő mondókát, majd megölelték egymást az egymás mellett ülők. Megtanítottuk a Gomba csoportnak, hogy bátran kifejezhetik az érzelmeiket és jelezhetik: ki vidám, ki szomorú, ki mérges (a mondóka lényegi része). A kissé szomorúak fő oka az álmosság, fáradtság volt, ami nem is csoda hisz év végére nem mindig aktívak a gyerekek. Ki is tűztük közös célként, hogy a játékok végére, már mindenkinek legyen jó kedve, dolgozzunk ezen közösen. Jó ötletnek találták. Megbeszéltük, hogy a nehézségek ellenére, igyekezzünk kihozni magukból a legjobbat, hiszen így épül az önbizalmunk. Jelmondatunk lett: „Sok kis mebr, sok kis helyen miközben sok kis dolgot megtesz, megváltoztathatja a világ arcát.” (afrikai szólásmondás)
A relaxációs technikák közül, a már jól ismert „Égig érő fa vagyok” kezdetű nyújtó gyakorlatot választottam, melybe az óvó nénik is bekapcsolódtak. Ezután visszatérve a plüss szívhez, kezdeményeztem a „szeretetfolyosó” megalkotását – a fenntartható boldogság témához kapcsolódva, mely az alapprogram témaköréhez tartozik. Ehhez egy kis szőnyeget is leterítettem, ami a folyosó vonalát megadta, a gyerekek így könnyen, gyorsan felsorakoztak. Megkértem őket, hogy aki végighalad a szeretetfolyóson, azt a többiek biztassák akár egy mosollyal, simogatással, pár kedves szóval. A gyerekek kezdetben kissé zavarban, gyorsan haladtak végig, de néhány alkalom után már könnyen megértették a lényeget és szívesen adtak visszajelzéskezet egymásnak. Öröm volt látni, hogy milyen jól esik a végighaladó gyermeknek a sok visszajelzés, az hogy ő szerethető. Ezután a „seprűtánc” játékot kezdeményeztem, amit már ismernek a gyerekek, ezért ujjongva álltak körbe. Új feladat volt azonban, hogy a zene megállásakor be kellett állni a jobb kéz felől álló társuk mögé. A két csoport gyermekei így gyorsan keveredtek. Volt aki a sorban segített eligazodni a többieknek, volt aki az elől lévő gyermeknek drukkolt. Egyre izgalmasabb lett, ahogyan fogyatkoztak a seprűt körbe adók. Drukkolás, hangos kiabálás alakult ki, igazi versenyhelyzet. A játékhoz Bagdy Bella: Tükör dalát választottuk, ami még tovább fokozta a játék izgalmát. Végül az utolsó körnél a két játékban maradt gyerek izgatott mosolygások között koncentrált. Amikor a zene elhallgatott, egy pillanat alatt kiderült ki a „győztes”, de pont ez a szerény kislány már ki is nyújtotta a kezét, hogy átadja a társának. Ő nem fogadta el, inkább biztatni kezdte tapssal: -„Tiéd!” Gyorsan körbeállták a gyerekek és nagy tapssal jutalmazták. Játék közben egyszer egy kis kavarodás, pityergés is történt, ezért a korábban síró kislányt kértem üljön a székre, beszéljük meg mi történt. Szerencsére gyorsan túlléptek a pici hibán, hogy valaki a lábára lépett. Megbeszélték az érintett felek. Az Erősség program havi témájához – a kíváncsisághoz kapcsolódva a „Kíváncsiság gömb” játékot ajánlottam a gyerekeknek, a székemet pedig átadtam ennek a kislánynak. Ő lett az, amiktől kérdezhettek a gyerekek. Egy mondattal elmesélte, hogy úszó tanfolyamra jár. Arra biztattam a többieket, hogy kérdezzenek nyugodtan ez által is jobban megismerik egymást, nem beszélve arról, hogy milyen jól tud esni az érdeklődés. Rövid, közös beszélgetést is kezdeményeztünk, ki mitől érzi igazán boldognak magát, meghallhattam a véleményüket, vajon mi minden szükséges ahhoz, hogy fenntarthassuk ezt a boldogságot vagy legalábbis, a gondolkodásunkat. Egészen okos gondolatok hangoztak el: ” ne veszekedjünk annyit, inkább beszéljük meg”, hogy „mindennap mozogjunk és énekeljünk”, „osztozzunk a játékokon” , „ha kértek valamit, akkor tartsuk be és akkor ti is kedvezni fogtok nekünk”. Úgy gondolom, hogy ezeket már azért is tudják megfogalmazni, mert sokat ismételjük, tudatosítjuk. A hónap meséje az „Ubuntu” című mese volt, amit körbe ülve, csendesen hallgattak a gyerekek. Könnyen megértették a mese üzenetét: Az ember csak mások által válik emberré! Hogyan is lehetnék én boldog, ha a többiek szomorúak? Felidéztük közösen a 10 hónap eseményeit, az átélt témákat és néhány emlékezetes játékot. Sokat mondogatjuk év közben is, hogy mi egy boldogóvoda vagyunk, ezért törekszünk a jóra és a kedvességre. A közös délelőttöt a Mindfullness gyakorlatok közül a S.T.O.P. gyakorlattal zártuk, ahol megtanítottam a gyerekeknek a stresszkezelés, érzelemszabályozás egyik 4 lépéses nyugtató módszerét. Hatékonynak bizonyult, mert egy mozgásos játékhoz kapcsoltam, majd stop szóra és egy stop táblát felmutatva végig gyakoroltuk a lépéseket: állj meg; vegyél mély levegőt háromszor; figyelj a gondolataidra, érzéseidre; használd a pozitív fókuszt, mondj három dolgot amiért hálás vagy itt és most!
A foglalkozást egy buborékfújó körbeadásával zártuk, amibe bele is fújhattak. A bubikba a mai nap és az év emlékeit zártuk, valamint egy-egy jó kívánságot, gondolatot is mondhattak a gyerekek. Végül megkérdeztem kinek lett jó kedve? Mindenki feltette a kezét, több nem is kell egy sikeres naphoz. Az óvó nénik tetszését is elnyerte a délelőtti foglalkozást, jegyzetelték a technikákat, amit ki fognak ők is próbálni, a megbeszélés is jó hangulatban telt. Mosollyal, öleléssel váltunk el mindannyian, várjuk a jövő év feladatait!

Képek