Boldogságóra Program

Szeptember: A legelső résztvevő boldogságórás csoporttal (11.f) meglepetésekkel készültünk az intézmény dolgozóinak, így origami szívecskéket hajtogattunk és egy kis boldogsághormonként csokoládét is adtunk köszönetképpen, hogy sikeresen és zökkenőmentesen indulhatott el a tanév. Ez sem természetes, hiszen nagyon sok pedagógus, és iskolai dolgozó (portás, informatikus, technikai dolgozó, karbantartó) összehangolt munkája szükséges az egész év során, hogy az iskolánk a lehető legoptimálisabb módon működhessen. Ebben a hónapban szerettük volna azt hangsúlyozni a hála kifejezésével, hogy a szaktudás, az emberség, a segítőkészség, az odafigyelés mennyire fontos egy közoktatási intézményben és mennyire fontos az is, hogy kifejezzük az érzéseinket, a köszönetünket azoknak, akik igazán támaszaink a kihívásokkal teli hétköznapokban, azok a felnőttek, akik felelősségteljesen, rugalmasan kezelnek minden felmerülő problémát, nehéz helyzetet.
Október: Csatlakozva az Aktív iskola pályázathoz is, az iskolai környezetet tette szebbé az osztályom, így optimista, motiváló idézetek kerültek kihelyezésre a lépcsőkre, falakra. Ez a fajta megújulás sokat jelent a mindennapokban, hiszen a kikerült idézetek mind olyan üzenettel bírnak, amelyeket fontos tudatosítani magunkban és ezek a gondolatok mentálisan is erősítik mind a diákokat mind a felnőtteket az iskolai környezetben.
November: Az osztályommal a november hónap folyamán igyekeztünk a közös társas tevékenységekre fókuszálni, így olyan játékokkal játszottunk az osztályfőnöki órákon, amelyek a csapatépítés mellett felüdülést is jelentettek számunkra, így került sor a kedvenc póker partikra, előkerült az Uno kártya is, illetve a keresztrejtvény is. Osztályfőnökként én is szerettem volna hozzájárulni a kellemesebb hangulathoz, így popcorn nassolnivalót készítettem, illetve pogácsával kínáltam meg az osztályomat, ami nagy sikert aratott. Így ünnepeltük meg a szép előrehozott érettségi eredményeket angol nyelvből és digitális kultúrából is, mert a társas kapcsolatok hónapjában fontos azt is tudatosítani magunkban, hogy az élet fontos eseményeit meg kell ünnepelni, jó és alapvető szükséglet is a mentális jóllétünk szempontjából, ha néha megpihenünk egy kicsit, megéljük és értékeljük az elért eredményeinket közösen.
December: Az osztállyal az egyik decemberi osztályfőnöki órán összegyűjtöttük, hogy ki, hogyan tudott segíteni másoknak a hónap során, akár otthon, akár az iskolában. Igazán jó volt látni, hogy minden diák legalább egy jócselekedetet meg tudott említeni, de biztos vagyok abban, hogy a wordart alkalmazással összegyűjtött tevékenységeken kívül is sok más önzetlen tevékenységben részt vettek az osztály tanulói, akár észrevétlenül is a hétköznapokban, hiszen ez már nagyon sok éve megszokott tevékenység az osztály tanulói körében és családjaikban is.
Január: Az osztállyal természetesen a félévi eredmények értékelésével kezdtük a január hónap témáját. Igyekeztem egyénileg megbeszélni a tanulságokat a tanulókkal, azzal kapcsolatban is ötletet adni, hogy hogyan érdemes az elkövetkezendő időszakban tervezni, elsősorban a továbbtanulással kapcsolatban, illetve összegeztük a választott emelt fakultációk tapasztalatait is. Mivel a pihenés, a mentális jóllét is fontos, hogy egyensúlyban legyünk, ezért egy pihenősebb napot is beterveztünk. A testi-lelki feltöltődésünk érdekében megszavaztunk egy jégkorcsolyázást és bowlingozást, így a közeli városba utaztunk el és több órán keresztül élvezhettük a közös kikapcsolódást, ami nagyban hozzájárult az osztályközösség formáláshoz is. Lehetőségünk volt még az Educatio kiállításra is felutazni egyénileg, valamint az intézményi szinten szervezett pályaorientációs napon is részt vennünk, így mindenki élhetett olyan szakmai lehetőségekkel, amelyek segíthetik a jó célok megvalósulását.
Február: Az osztályban interaktív tevékenységet terveztem, melyek közül az egyik az volt, hogy egyénileg beszélgettünk a tanulók éppen aktuális lelki-mentális állapotáról, illetve igyekeztük azt is megfogalmazni, hogy milyen konkrét lépéseket tudunk tenni annak érdekében (megoldásokat keresni), hogy kompetensnek érezzük magunkat egy nehéz helyzet megoldása kapcsán. Azt is igyekeztem tudatosítani az osztályomban, hogy a nehéz helyzetek teljesen természetes módon vannak jelen az életünkben, még felnőttként is, így fontos, hogy ne meneküljünk ezek elől, hanem próbáljuk meg értelmezni, elfogadni az adott szituációt és tegyünk meg mindent annak érdekében, cselekedjünk aktívan, hogy valamilyen pozitív változást tapasztalhassunk. Ehhez kapcsolódóan azt is fontosnak gondoltam kihangsúlyozni, hogy megfelelő információk, fontos tudás birtokában tudunk csak jó döntéseket hozni nehéz helyzetekben, éppen ezért került sor egy rendhagyó osztályfőnöki óra megszervezésére (az anafilaxia témával kapcsolatban), amely alkalom során megszerzett új ismeretek birtokában sokkal tudatosabban készülhetünk fel az esetleges nehézségek hatékony kezelésére. Természetesen a boldogsághormon sem maradhatott el, ezért csokikkal leptem meg az osztályom diákjait, hogy örömteli pillanatokban is legyen részünk, mert ez is egyfajta megküzdési stratégia.
Március: A hónap elején az osztályban a fiúk nőnapi meglepetéssel készültek, így mind a lányoknak, mind az osztályfőnöküknek és helyettes osztályfőnöküknek is virágokat vettek, így készültek március 8-ra. Igazán megható pillanat volt ez a számunkra, így valóban örömteli pillanatként kaptuk és éltük is meg a fiúk figyelmességét az osztályban. Folytatva a meglepetések sorát a női dolgozóknak és az osztályban tanító pedagógusoknak is készültek kis csokoládé meglepetéssel a fúk. Szintén örömteli alkalom volt az egyik rajz óra meglátogatása részemről az osztályomban, ahol az egyik kolléganő – Stéhlikné Szalkai Mária rajz szakos tanárnő – útmutatása alapján kosarat terveztek és hajtogattak a tanulók, majd ezeket be is festették. A hónap második felében a diáknapra is készültek néhányan az osztályból, így a 12.a osztállyal összefogva finom ebéd (paprikás krumpli) is készült a zsűrinek és a csapatnak is március végén.
Március 20-a: A heti események között említhetjük azt az újfajta kezdeményezést, amelyet diákok vetettek fel, mégpedig azt, hogy ezen a napon ne legyen dolgozat, számonkérés. Ezt a kérést sikerült is megvalósítani, hiszen igazgatói támogatással, a kollégák felé tolmácsoltuk is ezt a kérést időben, egy héttel a világnap előtt, így a csütörtöki napon kicsit önfeledtebben élvezhették diákjaink a batsányis életet. Előzetesen úgy készültünk, hogy közösen, iskolai szinten is fogunk énekelni a nagy szünetben, hiszen az éneklés jótékony hatása köztudott, egyúttal boldogsághormont is termel a közösségi lét, a pozitív társas kapcsolataink erősítése, így két dalt is gyakoroltunk előzetesen, illetve meghívtuk az iskolai dolgozókat, a tanári kart is, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez. A felsőbb éves gimis diákokat is szerettük volna mozgósítani a nap folyamán, így a közös éneklés végére színes lufikat fújtak fel, melyeket az aulában a közönség közé dobtak be. Ezzel sikerült mosolyt csalni sok fiatal arcára, hiszen a nap kicsit másképpen telt, újszerű módon, illetve a nagyobbak is láthatták, hogy hogyan sikerült örömteli pillanatokat szerezni a kisebbeknek, mert a lufivadászat titkos küldetés volt. A lelkes batsányis fecskékkel színes rajzokat készítettünk a héten, egyúttal a felsőbb évesek megoszthatták gondolataikat azzal kapcsolatban, hogy mi teszi őket boldoggá, megelégedetté, így ezeket összegyűjtöttük egy „boldogságdobozba” a hét folyamán.
Április: Az április az egyik legkomolyabb témát foglalta magában a batsányis boldogságórákon, így a megbocsátás hónapjában is több órát töltöttünk el a délelőtti tanórákon azzal, hogy a témát alaposabban feldolgozzuk és tudatosan tegyük azért, hogy a diákjaink empatikusabb, az érzelmeikkel barátságban lévő felnőttekké váljanak a jövőben.
Videó filmet néztünk közösen, amelynek a tanulságait megbeszéltük, illetve olyan élethelyzeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben meg kellett bocsátani valakinek. Ezekhez kapcsolódóan tanultunk egymástól stratégiákat, hogyan lehet hatékonyan alkalmazni a megbocsátást.
Május: A Boldog Iskola május havi témája „A mozgás öröme” volt. A témát a hónap során minden boldogságórás csoport feldolgozta, ugyanakkor iskolai szinten is (diákok, pedagógusok és még Cseri Gábor igazgató úr is bekapcsolódott a heti kihívásokba) csatlakoztunk az Ismerd meg futva a világot! kihíváshoz, amely eseményről videó film is készült. Mivel iskolánk Aktív Iskola is, ezért abszolút testhezálló feladat volt részt venni ezen az eseményen is. https://youtu.be/31NZgqxD4fU?si=peKqcC-TqLmah4RE. A május végi – országosan is meghirdetett – kihívás napja is a havi téma aktív feldolgozását segítette, így, a tavalyi évhez hasonlóan, most is igyekeztünk a boldogságórás kollégákkal és testnevelő kollégákkal összefogva megszervezni azt, hogy mindenki kedvére mozoghasson a szerdai napon (május 28-án), legalább 15 percet, de ha lehet, minél többet. Kátai Judit edző tartott egy 10 perces bemelegítőt az udvaron, majd kimentünk a közel parkba, ahol a futópályán minimum kettő kört kellett teljesítene mindenkinek, vagy a szokásos módon, vagy pedig kreatívan, viccesen, akár párban, csoportosan is. A feladat teljesítése után készítettünk pár csoportképet, majd vissza mentünk az iskolába, ahol a nap folyamán többféle csapatsportban próbálhatták ki magukat a diákok, így például röplabdáztak, kosárlabdáztak, fociztak, frizbiztek. Mivel több osztály is kirándult már májusban, ezért a Millió Lépés pályázathoz is tudtunk kapcsolódni, az egész év során is, nemcsak májusban, így több ezer kilométert tettek meg diákjaink, aktívan mozogtak tanáraink is, gyalogoltak, futottak, bicikliztek vagy éppen úsztak.
Június:Június a fenntartható boldogság hónapja volt iskolánkban is a boldogságórákon, az osztályközösségekben, így ennek megfelelően igyekeztünk együtt tevékenykedni a batsányis diákokkal. Ez az a hónap, amelyben összegezzük, értékeljük az elmúlt hónapokat, megerősítjük, tudatosabbá tesszük azokat a technikákat, gondolkodási mintákat, amelyekkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a testi-lelki-mentális jóllétünket fenntarthassuk és jól érezzük magunkat a hétköznapok kihívásai közepette is. De vajon mit takar a fenntartható boldogság fogalma általában, és miért is lenne fontos ennek megfelelően élnünk?  Ehhez kapcsolódóan Jakab Judit (pozitív pszichológus) gondolatait osztom meg egyfajta bevezetőként (https://envaltoztatok.hu), hiszen a boldogságóra programban, többek között, ezt a gondolatiságot igyekeztünk az év során – (különböző témák segítségével) – megvalósítani iskolánkban is. „A pozitív pszichológia kétféle boldogságot különböztet meg: Az első a hedonikus boldogság. A HEDONISMOS görög szóból ered, ami annyit tesz: Élvezet. Ez az érzékszervek boldogsága és folyamatos jó érzések keresésére ösztönöz bennünket. Azt kell megértenünk, hogy az élvezetek halmozásának pszichológiai háttere mindig egy belső fájdalomból ered, és egy bizonyos hiányérzetet próbál kompenzálni.  ….A hangsúly tehát az átmeneti örömön/ élvezeten van, ami nem hoz számunkra tartós boldogságot vagy hosszú távú elégedettséget mivel külső motiváció vezérli őket és általában egy hiányosságot pótolnak. Külső motivációt okozó tényezőkhöz soroljuk még a pénz és hírnév hajszolását, vagy a szépség és fiatalság fenntartása iránt érzett késztetést. …Tegyük fel tehát önmagunknak a kérdést? Tartós vagy átmeneti boldogságra vágyom?  Az átmeneti boldogság valóban megvásárolható, de az öröme nem tart sokáig, hiszen csak egy bizonyos hiányt pótol egy olyan életterületünkön, amin dolgoznunk kell. 
Tehát ha a fenntartható boldogságra vágyunk azt egy kiteljesedett élet megteremtésében kell keressük, amit a pozitív pszichológia szerint egy eudaimonikus, azaz lélekközpontú boldogság megélésével érhetünk el.  A fenntartható boldogságot eudaimonikus boldogságként említi a pozitív pszichológia. Először Arisztotelész definiálta, amit két görög szóból állított össze: “lelki jólét” (eu: jól-levő, daimón: lélek). Tehát a te lelkedből fakadó boldogságról beszélünk. Az Eudaimonia teljesen másra fókuszál, mint a hedonia, ami a külső motivációkra épül. Az eudaimonia a belső motivációt kiváltó tényezőkre helyezi a hangsúlyt. Ezek közé soroljuk a: 1) Személyes fejlődést 2) Hozzájárulást a közösséghez, jó ügyek segítését 3) Életcél felkutatását és követését minden kihívás ellenére 4) A jelentőség teli, építő emberi kapcsolatok ápolását.  Az eudaimonikus boldogság azért ad tartós boldogságot, mert nem az EGO hanem a lélek vágyai hajtják. Egy lélek vezérelt ember felteszi magának a következő kérdéseket: Ki vagyok én? Mit tehetek másokért? Miért születtem a világra? Milyen emberi kapcsolatok vannak az életemben, amelyek segítik a fejlődésemet?  Biztos lehetsz benne, hogy az életcélod magában foglalja majd az emberek szolgálatát valamilyen úton-módon. A tartós boldogság tehát nem abban rejlik, hogy minél több anyagi dolgot vásároljunk magunknak vagy hogy fenntartsuk a tökéletes élet illúzióját, amit drága autókkal, vagy a legújabb orvosi beavatkozással érünk el. Ezekkel csak becsapjuk önmagunkat és a világot, hogy mindenünk megvan, amire valaha is vágytunk. Előbb-utóbb minden ember megtapasztal egy olyan pillanatot az életében, amikor rájön az élet igazi értékeire. Felébred, és megnyílik a világ megannyi csodájának befogadására, és arra, hogy végtelen lehetőségek várnak rá. Emellett azt is érdemes megemlíteni, hogy a hedonia, illetve az élvezetek hajszolása is az életünk része. Ha tudatosan arra használjuk fel, hogy pillanatnyi örömöket okozzunk magunknak és élvezzük az életet, akkor az is teljesen rendben van. Én például imádom a vanília fagyit és nem fogom megvonni ezt a pillanatnyi örömöt magamtól. A vanília fagyi mellett viszont igyekszem embertársaimat segíteni, hogy felébredjenek és egy kiteljesedett életet éljenek. A hedonikus és eudaimonikus boldogság tehát barátok és mindketten hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy egy boldogabb életet élhessünk a Földön.” A júniusi osztálykirándulások során igyekeztünk minél több időt a szabadban lenni és egymás társaságában is tölteni, hiszen a támogató, bizalommal teljes társas kapcsolatok is fokozzák a mentális jóllétünket. Osztályfőnökként/szaktanárként messzemenően figyelembe vettük a batsányis diákok kéréseit, igényeit, így olyan tevékenységekben vehettek részt (airsoft, hajózás, túrázás, közös sütögetés, társasozás stb.), amelyeket ők maguk választottak, így egymás tisztelete, az igények felismerése és elfogadása is hozzájárult ahhoz, hogy megelégedetten, örömteli módon zárhassuk a tanévet. A fiatalabb batsányisokkal is kipróbáltuk a társasjátékot az év végén, akik szintén pozitívan nyilatkoztak a különleges játékról és hangos kacagások közepette teljesítették a feladatokat. 
Pedagógus Nagykövetként természetesen én is hozzájárultam a júniusi fenntartható jóllét megvalósításához, így a lengyel testvérvárosi diákoknak és pedagógusainak tartottam egy stresszoldó és relaxációs foglalkozást, megosztva a gyakorlatban azt a tudásomat, amellyel hozzájárulhatok ahhoz, hogy a társas kapcsolataink révén mentálisan, testileg és lelkileg is jól legyünk. 🙂 

Képek