Hálás vagyok

- Csoport neve: csillag csoport
- BÜKKÁBRÁNYI NAPSUGÁR ÓVODA BÖLCSŐDE ÉS KONYHA
- Kategória: Óvodások
- Téma: A boldogságfokozó hála
- (77 megtekintés)
Tevékenység összefoglalása: A hála megélése és kifejezése játékos formában
A foglalkozást az Égig érő fa meditációval indítottuk, amely során a gyerekek testtudatukon keresztül kapcsolódtak a természethez és önmagukhoz. A nyújtózó mozdulatokkal „az égig nyúló fává” válva megélték a növekedés és emelkedés élményét, majd az inga mozgással ellazították testüket.
Ezután elmeséltem „A Hálafa története” című mesét. Közösen megtanultuk a mese mondókáját, ami segített elmélyíteni a történet tartalmát. A mese feldolgozása során beszélgettünk a hála fontosságáról, és kérdéseket tettem fel a gyerekeknek, amelyekre lelkesen válaszoltak.
A tevékenység következő eleme a „Hálamanó” segítségével történt. A gyerekek megfogalmazták, hogy miért lehetnek hálásak, milyen örömök érik őket. Ezt követően egy „Hálavonat” játékot játszottunk, melyben mozdonyvezetőt választottunk, majd a gyerekek egymás után csatlakoztak hozzá. A vonat végigkanyargott a csoportszobában, miközben együtt énekeltük Bagdi Bella: „Boldog vagyok” című dalát, ezzel is erősítve az öröm és hála érzését.
A kreatív tevékenységek során hálalevelet készítettünk. A faleveleket együtt gyűjtöttük az óvoda udvarán, miközben arra kértem őket, gondolják végig, miért lehetnek hálásak. A feldíszített faleveleket hazavitték, és egy általuk választott személynek adták át, szóban is megfogalmazva hálájukat.
A játékos részben sor került az „Elmentünk az erdőbe” játékra, amely során a gyerekek megpróbálták kitalálni, hogy kit rejtettem el a takaró alá. Ez a tevékenység erősítette a figyelmet, az empátiát és a közösségi érzést. Ezt követően csukott szemmel hallgattunk madárhangokat, és elképzeltük, hogy egy erdőben vagyunk – így segítve az ellazulást és a természethez való kapcsolódást.
A foglalkozást „hálakéz” készítésével zártuk. A gyerekek körberajzolták a kezüket, az öt ujjat különböző színekkel színezték ki, miközben öt dologra gondoltak, amiért hálásak. Ezek közül egyet kiválasztottak és lerajzoltak a tenyérformába. A kivágott kézformákból közösen egy nagy szívformát raktunk ki – ez jelképezte közösségünk összetartozását és a megosztott hála erejét.





