Boldogságóra Program

A foglalkozás célja az volt, hogy a gyermekek megtapasztalják, felismerjék és tudatosítsák életük apró örömeit, és mert számukra az érzékszervi tapasztalás könnyebben érthető, az érzékszerveiken keresztül könnyebben kapcsolódnak a „boldogság tanulható és gyakorolható” élményéhez.

A foglalkozást megelőzően a játékkezdeményezések során többféle készséget fejlesztő tevékenységből választhattak a gyermekek (pl. finommotorikát, logikai gondolkodást, kreativitást fejlesztő játékok). Már ekkor felhívtam figyelmüket a mindennapi örömökre, megalapozva ezzel a témára hangolódást.
Tündi néni „isteni finom” ételeinek olyan nagy buzgalommal láttak neki a gyerekek, hogy kiválogatták a hozzávalókat, elkészítették, megterítettek számára, majd el is fogyasztották.

A mesélés előkészítése során alkalmazott meseszignál, mécses, báb (Boldog Dóra) és a relaxációs gyakorlatok a gyermekek számára ismert és biztonságot nyújtó struktúrát biztosítottak. A „gólyás” mesei utazás módja is a heti tematikához (tavasz, hazatérő madarak) illeszkedett, ezzel növelve a tevékenység komplexitását.
A választott mese – Polli, a pillangó története – kiválóan alkalmas volt arra, hogy a gyerekek azonosuljanak egy olyan mesehőssel, aki képes az egyszerű, hétköznapi dolgokban is örömét lelni. A mese tartalmi elemei lehetőséget adtak a gyermekek érzékszervi tapasztalatainak bekapcsolására (ízlelés, tapintás, látás, hallás), és aktív részvételt biztosítottak dramatikus és mozgásos elemek alkalmazásával.
A foglalkozás során használt kérdéseimmel tudatosan irányítottam a gyermekek figyelmét saját érzelmeikre, tapasztalataikra:
– „Ti minek tudtatok ma örülni?”,
– „Ezek nagy vagy kicsi dolgok voltak?”
ezáltal fejlődött önismeretük, érzelemkifejezésük és az apró örömök felismerése iránti nyitottságuk.
A tapintásos és ízlelős játékok nemcsak örömet okoztak, de lehetőséget teremtettek a különböző érzékszervek tudatosítására, a beszédfejlesztésre, halmazalkotásra és mondatalkotásra. Minden gyermek számára lehetőséget biztosítottam a részvételre, külön figyelmet fordítva azokra is, akik korábban nem szívesen vállalkoztak hasonló tevékenységre.

A foglalkozás során az egyik legnagyobb sikere a mezítlábas ösvénynek volt, melyre minden kisgyerek többször is sorba állt. Amikor megkérdeztem, hogy milyen érzés a rajta való sétálgatás, akkor meglepetésemre konkrét tulajdonságokkal válaszoltak a gyerekek: hideg, ima, bökős, lágy, simizős, csikizős.

A foglalkozás végén, hogy ne csak a magunk örömével foglalkozzunk, a Baglyocska csoport 6 kis csigájának is okoztunk apró kis örömöt. Megetettük őket egy kis paprikával, melyet az egyik csoporttag ajánlott fel számukra. Néhány óra múltán ismét rájuk pillantottunk, addigra már nyoma sem volt a paprikának. A mi kis meglepetésünk elérte a célját!

Képek