Boldogságóra Program

A testmozgás

A foglalkozás címe: A testmozgás
Csoport: nagycsoport
Fő didaktikai feladatok: A mese által megérteni, hogy milyen fontos az egészségünk, amit a testmozgással megőrizhetünk.
Felhasznált források: Boldogságóra kézikönyv 3-6 éveseknek

– A lusta király mese elmesélése.
– Akadálypálya

Az óvodások nem tudnak nem mozogni, ezért könnyű volt ezt a témát megvalósítanom.
Az ismert mondókával kezdeményeztem a mesélést.
Kerekerdő kalandra hív téged,
hallgasd, mit súgnak a tündérek.
Hipp-hopp tárd ki szíved kapuját,
a mesevilág ajtaja előtted is nyitva áll.
A gyerekek elhelyezkedtek a szőnyegen, mire elmondtam a mondókát.
A lusta király című mesét meséltem, egy öreg király bábbal.
A mese végéig fenntartottam az érdeklődésüket, a mese történetével, a benne ismétlődő mondókával, a hangom mélységének változtatásával.
A mese végeztével, észrevették, hogy nyilak vannak a parkettán (amit a Dajka néni a kérésemre, titkosan lerakott) megkérdeztem őket, hogy van -e kedvük követni a nyilat, amire természetesen, igen volt a válasz, biztosra mentem, mert ilyen kalandot nem hagynak ki.
A tornatermet már előkészítettem, a tornaeszközöket kihelyeztem.
Babzsák, karika, szúrós párna. kötél, pad, trambulin, egyensúlyozó félgömb.
Amikor kiértünk a tornaterembe, mert oda vezetett a nyíl, elámultak a sok eszköz láttán. Megígértem, hogy mindent kipróbálhatnak és játszhatnak, de meg kell hallgatniuk az eszközök nevét. Ezért az ígéretért nagyon odafigyeltek. Egy hosszú kirándulásra megyünk, az erdőben különböző akadályokon kell átkelnünk. A babzsák- kavics, a karika-lapulevél, szúrós párna-szikla, kötél-inda, pad-farönk, trambulin-iszap, egyensúlyozógömb-ingatag szikla.
Először bárhogy mehetnek rajta, de csak eszközről eszközre lépegethetnek, és az indulást, mindig a mondóka elmondása jelenti. A villany lekapcsolása azt jelenti, hogy besötétedett, a felkapcsolása a világosságot, reggelt. A reggelt mindig a mondóka elmondásával kezdjük, utána indulunk az utunkra.
Egy-kettő-három-négy, nézd a kezem égig ér.
Forgatom a fejemet, mozgatom a testemet.
Megnézem a lábamat, dobbantom a talpamat.
Ugrálok hármat: hopp, hopp, hopp, Boldogan tapsolok.
A mondókát a mozgással kísérjük, majd indulhat a csapat.
Nagyon élvezték, hogy mindent kipróbálhatnak, hagytam sokáig a „nappalt”.
Nem volt várakozás, sorban állás, mindenki mehetett bármire, kikerülték egymást, másfele fordultak, amikor látták, hogy nem tudják az útjukat folytatni.
Az „éjszaka” azért volt jó, mert egy picit lecsöndesedtek, anélkül tudtam megállítani őket, hogy szóljak. A mondókát megtanulták, hiszen motiválva voltak, hogy jól elmondják, akkor indulhatnak.
A végén az eszközöket úgy pakoltuk el, hogy különböző nagymozgással kellett a helyére vinni. Pókjárás, rákjárás, fejen egyensúlyozás, a szikla, kavics, karika.
A nagyobb eszközöket együttes erővel kellett visszavinni. A közösség fejlesztés, bíztatás ezzel megvalósult.
A mozgás végeztével, lehasaltak, ők voltak a „palacsinták” egy szivacs hengerrel megmaszíroztam, ill. bekentem „nutellával”, „lekvárral”, vagy amilyen palacsinták szerettek volna lenni.
A kézmosás után, már várt minket a dajka néni egy nagy tál gyümölccsel.
Amíg ették a gyümölcsöt, alkalmat adott a beszélgetésre.
Hogy érezték magukat? Melyik eszköz tetszett? Mit gondolnak miért jó mozogni?
Mit szerettek sportolni?
Én is meséltem, hogy nagyon szeretek futni, ahol lakom a közelben van egy jó kis domb, oda szoktam felfutni, és már láttam őzikét, rókát, mókust. Olyan jó érzés, hogy megmozgatom magam, jobb a közérzetem, vidámabb vagyok.
A gyerekek talán a példámon keresztül, hasonló válaszokat adtak, de azt is elmondták, hogy most jól elfáradtak, de jót fognak autózni. Elmesélték, hogy milyen sportra járnak, és leginkább focizni szeretnek, amit az udvaron is szoktunk.
Az elfáradást tényleg példázta az, hogy a mozgás után nagyon nyugodt játék következett.
Azokkal a gyerekekkel, akik valamiért mérgesek, dühösek, kimegyek a tornaszobába külön labdázni, ugrálni, ami lecsendesíti őket és elfelejtik a dühüket.

Képek