Boldogságóra Program

Elsőként felidéztük, hogy tavaly milyen apró örömöket fedeztünk fel az érzékszerveinkre hagyatkozva, melyek feldobhatják a napunkat. Éppen tavaszodik, megfigyeltük ennek első jeleit. Csendben a padra borulva füleltünk, hogy milyen hangjait halljuk a tavasznak. Nem volt napsütéses idő, de csendes eső kopogott a tetőn, a madarak pedig vidáman csicseregtek. A hangokból, illatokból indultunk ki, majd kinéztünk az ablakon és felfedeztük a játszótér mögött virágzó gyümölcsfát. Ezután elolvastuk Az öröm forrása című mesét. A befejezést a gyerekeknek kellett kitalálni. Beleképzeltük magunkat a főszereplő helyébe, és gondolatban végigsétáltunk az erdőn, ami a forráshoz vezetett. Közben megbeszéltük, hogy milyen apró csodákat láthatott, hallhatott, tapinthatott, ízlelhetett útja közben Éda. Következő alkalommal a szeretetnyelvekkel foglalkoztunk. Meséltem Gary Chapman amerikai íróról, aki könyvet írt az 5 szeretetnyelvről. Ezeket sorra vettük a Harmat Kiadó rövidfilmjeinek segítségével. Meghallgattuk a vizualizációs hanganyagot is. Az Erősség Program kapcsán a szépség és kiválóság erősségéről beszélgettünk. Újra elolvastuk, hogy decemberben ki milyen tulajdonságokat írt a maga Én-képére, majd játszottunk „értéklabda” játékot. A kedvesség és a kreativitás erősségét a Boldogság Világnapjára való készülődéskor is kihasználtuk. Piros szívekből hajtogattunk borítékot, majd a belsejébe írtunk egy-egy jókívánságot rajzzal kiegészítve. Mivel az egész iskolában egyedül a mi osztályunkban van boldogságóra, így az iskola többi tanulóját leptük meg és próbáltuk bevonni őket is a játékba. Létrehoztunk egy boldogság pontot, ahova felcsipeszeltük a borítékokat egy kis ismertetővel. Egy asztalkára tettünk egy dobozt, mellé üres szívekkel. Arra invitáltuk a többieket, hogy vegyenek el egyet az általunk készített szívekből, majd ők is írjanak hasonlót és tegyék a dobozba. A nap végén hazamenetelkor mindenki húzhatott magának egy-egy jókívánság-borítékot. A játékba sokan bekapcsolódtak, így sikerült mosolyt csalni az arcokra. Ugyanezen a napon bevezettük a pozitív árulkodást is. Hatalmas sikere volt! Ezután következett a kreatív játék: Keress, találj, alkoss! Két 5 fős csapatban játszottuk. Először téglalap alakú tárgyakat kellett gyűjteni, aztán sárgákat, végül pedig alma nagyságúakat. Rengeteg dolgot felhalmoztak a gyerekek, mert nagyon élvezték az ide-oda rohangálást. Talán még olyan dolgokat is összeszedtek, amik igazából nem feleltek meg a megadott kritériumnak, de nem voltam szigorú a játék öröme miatt. Ezután óriási lelkesedéssel álltak neki építeni, végül elkészültek a kreatív kupacok. A rózsaszín plüss malac nem tudom, végül melyik tulajdonság végett került oda, de az egyik csapatban ő lett a főszereplő. Nagyon ötletes házikót terveztek neki. A másik csapat is házat épített virágos kerttel. A „Mi ez, ha nem toll?” játékot először nem értették, de hamarosan annyira elengedték a fantáziájukat, hogy abba sem akarták hagyni. Összefoglalva, sok-sok apró örömet éltünk meg együtt ebben a hónapban (is)!

Képek