Boldogságóra Program

Már február elején megszületett bennem az ötlet, hogyan is kellene megünnepelni gimnáziumunkban a Boldogság világnapját. Tartottam egy kis megbeszélést a diáknagykövetekkel és felvezettem a BOLDOGSÁGEXPO ötletét. Azt szerettem volna, hogy ne csak egy napra korlátozódjon az ünneplés, így lett belőle Boldogsághét.

Február közepén Boldogság Világnapi rajzversenyt is hirdettem (A Boldogság nyomában címmel), amire folyamatosan gyűltek a szebbnél szebb rajzok.

Első lépésként arra gondoltam, hogy a stresszkezelés után rá kellene hangolni az iskola közösségét a márciusi témára. Nagy segítség volt ehhez a segédanyagok között megtalálható Boldogságpad című történet, amit dramaturgiailag feldolgoztam és előadtuk nagyszünetben kolléganőmmel, a Diáknagykövetekkel és nagy örömömre egy 9.-es fiú is elvállalta az egyik szerepet. Nagyon jól lehetett szemléltetni a darabbal a pillanatok boldogságát. Bevezetésképpen azt kértem a jelenlévőktől, hogy képzeljék el, hogy mindannyian bemenekültünk a szakadó eső elől egy megállóhelyre (jelen esetben a dísztermünk vált azzá), s míg várakozunk, hogy elálljon az eső és továbbszaladjunk utunkon, érdekes történeteknek lehetünk szemtanúi….

A hónap első áhítatán ismét kihirdetésre került, hogy folyamatosan várjuk a diákok, osztályok meglátásait, gondolatait az apró örömök témához. Sok értékes gondolat született, melyek (a februári stresszkezelési tippekhez hasonlóan) ismét kikerültek a Boldogságórás faliújságunkra.

Március 17-én megnyitotta kapuit iskolánkban a Boldogságexpo, melynek megnyitójára nagy örömünkre még a Hajdúnánási Televízió is ellátogatott. Felvezetésképpen egy 7. osztályos tanítványomat kértem meg, hogy olvassa fel Márai Sándor gondolatait a Boldogságról a Füveskönyvéből. A jelenlévő diákok és tanárok köszöntése után egy interaktív gyakorlatra hívtam a megjelenteket. Az 5-4-3-2-1 gyakorlattal szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy az apró örömök olyan természetesnek vélt dolgok, amiket ha nagyító alá veszünk és hajlandóak leszünk észrevenni őket, hatalmas kinccsé válnak. Tudatosítottuk közösen, jelen pillanatban mi az, ami örömet okoz a szememnek, lehunyt szemmel ráhelyeztük a hangsúlyt a fülünkre/a hallottakra, tapintottunk ami a kezünk ügyébe kerülhetett, megillatoztuk a ruhánk vagy a bőrünk illatát vagy csak beszippantottuk a levegő illatát, majd végül, amikor az ízleléshez érkeztünk, megkértem a diáknagyköveteket, hogy segítsenek a mazsolák és a sós perecek kiosztásában. Ki-ki ízlése szerint választhatott egy szem mazsolát vagy egy darab perecet, amit koncentráltan, tudatosan, együtt elfogyasztottunk. 🙂
A megnyitós együttlétet a budapesti gálaműsoron előadott vizualizációs, lufis gyakorlatunkkal zártuk és jókívánságainkat küldtük el az iskola közösségének és Hajdúnánás lakóinak és egy kézszorításos mozdulat továbbadásával köszöntünk el a résztvevőktől.

A hét folyamán egy javasolt látogatási menetrend szerint mind a 19 osztály végigjárta a Boldogságexpót osztályfőnökével vagy hitoktatójával. A dísztermünket a gyerekek segítségével egy interaktív játéktérré alakítottuk, ahol 6 állomást, boldogságpontot lehetett végigjárni. Mindegyik állomásnak volt egy felirata, mindegyikhez tartozott egy idézet és egy leírás, hogy miért fontos ez az állomás a boldogságunk szempontjából, illetve olvasható volt az adott ponthoz tartozó játékszabály.

A Hálaponton megfogalmazhatták, jelen pillanatban mi az a 3 dolog, amiért leginkább hálásak és minden osztály befejezhette a „Hálás vagyok, hogy Kőrösis lehetek, mert…” kezdetű mondatot is. A „Csak pozitívan!” elnevezésű állomáson a hasonló elnevezésű Pozitivity társasjáték kártyapaklijának segítségével gyakorolhatták, hogyan lehet átformálni a negatív gondolatokat pozitívvá. Az osztályomból az egyik kislány készített a játékhoz egy varázssapkát, ami akinek a fejére került, pozitívvá alakította a húzott kártyán lévő mondatot. Azt hiszem ennek nagy sikere volt! A „Kapcsolódások” állomáson megerősítő melegzuhanyt adhattak egymásnak: aki leült az üresen álló székre, annak bekötöttük a szemét, majd várta, ki megy mögé és mit mond neki. Az állomásokon többek között a zene boldogító hatását és a flow élményt is megtapasztalhatták. Az utolsó állomás a „Boldogságpad -megállóhely” volt, ami egy 2 perces légzőgyakorlatra hívta a látogatókat, melyet egy vizualizációs gyakorlat zárt: idézz fel egy kedves, boldogító emléket, maradj vele 2 percen keresztül majd szívedre helyezve vidd magaddal a nap további részére!

A látogatók megörökíthették élményeiket a „Jobb Veled a Világ!” feliratú fotófal előtt, amit egy 9.-es kislány készített az anyukája segítségével, valamint megtekinthették a rajzversenyre érkezett alkotásokból készített kiállítást. 5 előzsűrizett rajzot instagram-szavazásra bocsájtottunk és a legtöbb szavazatot kapott mű alkotóját jutalmaztuk.

Március 20-ra egy meglepetéssel szerettem volna készülni és a flashmob jutott az eszembe. Megkértem iskolánk egyik kiváló táncos lányát, hogy tanítson be néhány egyszerű mozdulatot Pharrell Williams Happy című híres dalára. A megmozduláshoz csatlakoztak táncoslábú diákok és 4 pedagógus is. Nagyszünetben levonult az egész iskola az udvarra. Röviden ismertettem a Boldogság világnapjának eredetét és célját, majd elhangzott egy ősi norvég vers is. Ezután csendült fel a zene és bemutattuk rövid kis táncunkat.

Jól sikerült hét volt. 3 osztályt kiemeltünk és jutalmaztunk is, mert plusz feladatként az osztály tagjaiból megalkották a kért szív formát is és elküldték a róla készült fotót!

A Boldogságexpo célja az volt, hogy a tanulók közösségi élményként, interaktív módon szerezzenek tapasztalatot a pozitív szemléletről, boldogságfokozó technikákról, hogy elinduljanak boldogságuk nyomába, mert nekünk fontos mindenki boldogsága!

Képek