Boldogságóra Program

Márciusban nagy izgalommal vártuk két új „osztálytársunk” érkezését.
Először Szívmanó költözött be hozzánk a nyugilégzés kártyák által. A gyerekek nagy örömmel vették kezükbe a kártyákat, a kedves kis manó azonnal belopta magát a szívükbe. Mindenki ki szerette volna próbálni az összes kártyát, először az ujjvezetős kártyákat próbálgattuk, kb. fél órán keresztül gyakoroltuk a tudatos légzést. El is fáradtunk rendesen! Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy ezt természetesen nem kell ilyen intenzíven gyakorolni… Összegyűjtöttük azokat a helyzeteket, amikor segítségért fordulhatunk Szívmanóhoz: ha izgulunk a felmérők előtt, ha mérgesek vagyunk, ha elfáradtunk, amikor szeretnénk kicsit kiszakadni a napi rutinból, ha szorongunk egy új esemény vagy verseny előtt stb.
Másnap megismerkedtünk a kártyacsomag másik felével, a szituációs kártyákkal is. A kedves illusztrációk miatt a gyerekek szívesen használják a kártyákat, örömmel tanulják és gyakorolják a tudatos légzést. A terem közepén lévő padba „ültettük” Szívmanót, hogy bármikor bárki elérhesse, ha szüksége van egy kis nyugilégzésre.

Márciusi boldogságóráinkat egy-egy Szívmanó nyugilégzés kártyával kezdtük, így érkeztünk meg a boldogságórák hangulatába, a tudatos egymásra és magunkra figyelés állapotába.

Első e havi boldogságóránkon felidéztük a tavalyi örömsétánkat, ahol igyekeztünk meglátni, meghallani, megérezni a körülöttünk lévő szépségeket, hangokat, illatokat. Idén is sétára indultunk, és megállapítottuk, hogy már képesek vagyunk egyre tudatosabban figyelni a környezetünkre. Mennyi örömteli pillanatot tudunk megélni érzékszerveink tudatos használatával egyetlen séta során!

Következő boldogságóránkon „bekísértem” a terembe másik új osztálytársunkat, Pillanatkapitányt. Bemutattam a gyerekeknek, majd sokat beszélgettünk a robotpilóta üzemmódról és a tudatos jelenlétről. Ehhez végeztünk egy egyszerű gyakorlatot: a szívünk akkor is dobog, ha nem figyelünk rá, néhány gyors mozdulat után azonban tudatosan is megfigyeltük testünk kis motorját. Ebből a gyakorlatból megértették a gyerekek, hogy számtalan olyan tevékenységünk van, amit tudatos jelenlét nélkül is véghez tudunk vinni, de márciusi témánknál talán a legaktuálisabb a tudatos jelenlét, így Pillanatkapitány a legjobbkor érkezett hozzánk. Az apró örömök élvezete ugyanis a tudatos jelenlétnek köszönhetően megsokszorozódik: ha különösen odafigyelve éljük mindennapjainkat, sokkal több örömben lesz részünk. Így észrevesszük az apró szépségeket, boldog pillanatokat magunk körül, tudatosan éljük meg örömeinket.
Elindultunk Pillanatkapitánnyal az úton. Megtudtuk küldetésünk célját, hogy megszerezzük a Boldogság kövét, majd útra keltünk a Kalandok tengerén. Hogy igazi hajóskapitánnyá váljunk, megalkottuk saját csákónkat, amit a fejünkre téve követjük Pillanatkapitányt a tudatos jelenlétbe.

Újabb boldogságórán folytattuk utunkat Pillanatkapitánnyal az Ötök szigete felé. Legnagyobb örömömre új barátunk, a kapitány teljesen beilleszthető a Boldogságóra alapprogramba, így eredeti terveim szerint dolgozhattuk fel az Apró örömök élvezete témát a munkafüzet és az online ötlettár alapján. A tervezett feladatokat kiegészítve, teljes összhangban kapcsoltuk hozzá Pillanatkapitány útját.
A munkafüzetből gyakorlatként az „Eszem-iszom” feladatot választottam. Ételekkel és italokkal kapcsolatos szólásokat, közmondásokat egészítettünk ki rajzainkkal. Ezután a Pillanatkapitánytól tanult módon – az öt érzékszervünk segítségével az Ötök szigetén – farsangi maradékainkból eszem-iszom partit rendeztünk (a fenntarthatóságot is szem előtt tartva maradékmentő akcióban…). A tudatos jelenlét segítségével megfigyeltük a rágcsálnivalók alakját, színét, tapintását, illatát, roppanós hangját, végül az ízét. Először csak (mindenféle bevezető és instrukció nélkül) megkínáltam a gyerekeket, akik azonnal behabzsolták a ropogtatnivalókat. Ezután Pillanatkapitánnyal kikötöttünk az Ötök szigetén, majd a mese után újra megkínáltam a gyerekeket, ezúttal tudatos jelenlétben elfogyasztva a falatot. Micsoda különbség volt a két evés között! Mennyivel több örömet szerzett nekünk a tudatos étkezés! Jó lecke volt ez mindannyiunknak. Aznap még az ebédet is lassabban, tudatosabban fogyasztották el a gyerekek, odafigyelve a részletekre, megélve az örömpillanatokat. Beszélgettünk hasonló példákról. Pl. a fürdés esténként micsoda kín néha… De ha megfigyeljük a zuhanyüvegen lecsurgó vízcseppek mozgását, érezzük a tusfürdőnk illatát, hallgatjuk a vízcsobogást, tapintással megtapasztaljuk a vízsugár erejét vagy a hab állagát, megízleljük a tiszta vizet vagy elképzeljük a tusfürdő gyümölcsillatához tartozó ízeket, máris örömtelibbé válik a zuhanyzás. Az öltözködés reggelente szintén nem egyszerű… De itt is tudatosan használhatjuk érzékszerveinket: megnézzük a varrásokat vagy a ruha mintáját, végigsimítjuk az anyagot, hallgatjuk a cipzár hangját, érezzük az öblítő illatát, a pólón lévő tengerparti kép alapján felidézzük a nyaraláson kipróbált új ízeket stb., és így örömpillanatokat élhetünk át az öltözés alatt is.

Kreatív feladatként egy újabb boldogságórán (ebben a hónapban kicsit több boldogságóránk volt, az új kártya és az új könyv miatt minden nap szakítottunk időt boldogságórás feladatokra) az online ötlettár Örömkereső nagyító feladatát oldottuk meg: a gyerekek rajzaikkal is felidézték és megörökítették örömkereső sétáink legszebb pillanatait.

Március 20-án, a Boldogság világnapján osztályunk is bekapcsolódott az iskolai programokba, amiket Diák Nagyköveteink szerveztek.
– közösen értelmeztük Boldogság világnapi ablakdekorációnkat, mely tele volt szimbólumokkal (mérleg: a szívünk olyan könnyű, mint egy tollpihe, tehát boldogok vagyunk; csakraszínek; napsugarak, mint a sugárzó boldogság megjelenítése; könyv, ami a boldogságunkat adó tudást szimbolizálta stb.)
– Ajándékozz szeretetet! – az udvaron egy faliújság hívta fel a figyelmet arra, hogy ezen a napon adjunk egymásnak boldogságot, ajándékozzunk szeretetet kis papírszívecskék segítségével, melyeket személyes üzenetekkel gazdagítottunk
– beléptünk az Ölelés körébe, ahol a nap folyamán többször is megöleltük egymást, továbbadva így a boldogságot ölelésről ölelésre
– digitális kultúra órán ppt-t készítettünk (most tanuljuk…) Mi tesz boldoggá? címmel
– pirosba öltöztünk, majd osztályonként is és az iskola teljes közösségével együtt is szívet alkottunk iskolánk udvarán.

Ez a március volt eddigi boldogságórás múltunk legaktívabb hónapja, szinte minden nap foglalkoztunk érzelmi jóllétünkkel. Sokat fejlődtünk ebben a hónapban, a nem boldogságórás osztályoknak és pedagógusoknak is kedvet és lendületet adtunk a gyakorlatokhoz, példát mutattunk, hogy boldogabban is élhetünk, ha odafigyelünk egymásra, megmutattuk, hogy Jobb velünk a világ!
Folytatjuk utunkat Pillanatkapitánnyal, Szívmanó pedig már a mindennapjaink elengedhetetlen részévé vált ebben a másfél hétben is. Hamar megszerettük és befogadtuk két új osztálytársunkat, mindkét kiadvány sokat segít boldogságóráink színesítésében, boldogságunk fokozásában.

Képek