Boldogságóra Program

A nyolcadikosok egy olyan életszakaszban vannak, amikor egyre több felelősséggel, döntéssel és érzelmi kihívással találkoznak. A barátságok változnak, a továbbtanulás kérdése nyomást gyakorolhat rájuk, és olykor úgy érezhetik, hogy egyedül kell megküzdeniük a nehézségekkel. Ez a Boldogságóra segít abban, hogy felismerjék: mindenki szembesül nehézségekkel, de mindig van megoldás, és mindig van valaki, aki segít.

1. Ráhangolódás – „A hátizsák, amit cipelünk” (10 perc)

A terem közepére tettem egy nehéz hátizsákot. A diákokat megkértem, hogy képzeljék el: ez a zsák mindazokat a terheket szimbolizálja, amiket nap mint nap cipelnek.

Feladat:
   •   A diákok kaptak kis cetliket, amikre leírhatták egy-egy nehézségüket (pl. stressz, megfelelési kényszer, baráti konfliktus, önbizalomhiány, félelem a jövőtől).
   •   A cetliket bedobták a hátizsákba – ez szimbolizálta, hogy nem ők az egyetlenek, akik küzdenek.

Felemeltem a nehéz zsákot, és megkérdezi: „Szerintetek könnyebb lenne ezt a zsákot vinni, ha többen megosztanánk egymással?”
Ezzel rámutattam arra, hogy a nehézségek elviselhetőbbek, ha nem cipeljük őket egyedül.

2. Megküzdési stratégiák – „A túlélők titkai” (15 perc)

Elmondtam, hogy mindenkinek vannak saját „túlélési stratégiái”, amikor nehéz helyzetben van.
A diákok kis csoportokra oszlottak, és kaptak egy-egy élethelyzetet, amelyben meg kellett találniuk a megküzdési lehetőségeket.

Feladat:
Minden csoport egy nehéz helyzetet kapott, például:
   •   „Úgy érzed, hogy nem vagy elég jó valamiben, és emiatt csalódott vagy.”
   •   „Összevesztél a legjobb barátoddal, és nem tudod, hogyan hozd helyre.”
   •   „Nagyon stresszes vagy a továbbtanulás miatt, és nem tudod, hogyan nyugtasd meg magad.”

A csoportok feladata volt:
   •   Ki kellett találniuk legalább háromféle megküzdési módot a helyzetre (pl. beszélgetés valakivel, sport, humor, kreatív tevékenység, relaxáció, időmenedzsment).
   •   Be kellett mutatniuk a többieknek, akár rövid jelenet formájában.

Megerősítettem: „A kihívások az élet részei, de mindig van valami, amit tehetsz, és mindig van valaki, aki segít.”

3. Inspiráló történetek – „A sebhelyek ereje” (10 perc)

Egy rövid történetet meséltem egy híres emberről, aki nehézségeken ment keresztül, de megtalálta a saját erejét.
Példa: egy sportoló, művész vagy tudós, aki kudarccal szembesült, mégis tovább küzdött.

Feladat:
   •   A diákok egyénileg visszagondoltak egy helyzetre, amikor valami nehéz volt számukra, de mégis sikerült továbblépniük.
   •   Egy lapra felírták: Mi segített nekik akkor?
   •   A lapokat név nélkül bedobták egy „Erő-dobozba”, majd néhányat felolvastam, hogy a többiek lássák: mindenki képes leküzdeni az akadályokat.

4. Zárás – „Bátorító üzenetek” (5 perc)

A tanár minden diákn
4. Zárás – „Bátorító üzenetek” (5 perc)

Minden diáknak kiosztottam egy üres kártyát, amelyre egy bátorító üzenetet kellett írniuk – olyat, amit egy barátjuknak vagy akár saját maguknak mondanának egy nehéz helyzetben.

Példák:
   •   „Bármi is történik, mindig van kiút.”
   •   „Erősebb vagy, mint gondolod!”
   •   „Nem kell egyedül megküzdened – kérj segítséget, mert van, aki törődik veled.”
   •   „A kudarc nem a vég, hanem egy lépés a siker felé.”

Miután elkészültek, mindenki elhelyezhette az üzenetét egy „Bátorságfalon”, amely a teremben maradt, hogy bármikor visszanézhessék, amikor szükségük van rá.

Végső gondolatom ez volt:
„Mindannyiunknak vannak nehéz napjai, de soha nem vagyunk egyedül. Mindig van valaki, aki segít, és mindig van bennünk erő, hogy továbblépjünk.”

A diákok mosolyogva, kicsit könnyebb szívvel távoztak – tudva, hogy nem számít, milyen akadályok jönnek, mindig van bennük elég erő és támogatás, hogy megküzdjenek velük.

Képek