Boldogságóra Program

A kisgyermekek is találkoznak nehéz helyzetekkel – amikor összevesznek egy barátjukkal, ha valami nem sikerül elsőre, vagy ha egyszerűen csak szomorúak és nem is tudják, miért. Ezen a Boldogságórán segítünk nekik megérteni, hogy minden érzés természetes, és mindig van mód arra, hogy jobban érezzék magukat.

1. Ráhangolódás – Az érzések világa (10 perc)

Egy nagy, színes dobozt vittem a terembe. Kinyitottam, és belőle kis képek, érzelmi kártyák kerültek elő: vidám, szomorú, mérges, meglepett arcok. A gyerekek körbeültek, és mindenki választhatott egy kártyát.
   •   Kérdés: „Volt már olyan napotok, amikor így éreztétek magatokat?”
   •   Megosztás: Aki szeretné, mesélhet egy pillanatról, amikor szomorú, dühös vagy csalódott volt.

Finoman terelgettem a beszélgetést, hogy a gyerekek megértsék: nem baj, ha valaki szomorú vagy mérges – az érzések jönnek-mennek, és mi megtanulhatjuk kezelni őket.

2. Megküzdési stratégiák játékosan (15 perc)

Most következik a „Mit tehetünk, ha…?” játék. Különböző élethelyzeteket meséltem el, és a gyerekek csoportokban ötleteltek, hogyan oldhatnák meg az adott helyzetet.

Példák:
   •   „Elveszett a kedvenc plüssöd, és nagyon hiányzik.”
   •   „Valaki azt mondta, hogy nem akar veled játszani.”
   •   „Nagyon izgulsz egy fellépés vagy dolgozat előtt.”

A csoportok lerajzolhatták és, akinek volt kedve eljátszhatta, , milyen megküzdési módokat találtak:
– Mély lélegzetvétel, „pillangóölelés” (karokkal saját magunkat átölelve nyugtatás).
– Segítséget kérni egy baráttól vagy felnőttől.
– Kimondani az érzéseinket („Szomorú vagyok, mert…”) és megkeresni, mi segíthet.
– Egy kedves emlékre vagy egy örömteli dologra gondolni.

Megerősítettem: Minden helyzetben van valami, amit tehetünk. Nem vagyunk egyedül, és az érzések átmenetiek – mindig jön egy jobb pillanat.

3. Mesés megoldások – „A bátor kismadár” (10 perc)

Egy rövid mesét olvastam fel egy kismadárról, aki először fél elhagyni a fészkét. Ahogy próbálkozik, egyre bátrabb lesz, míg végül megérti, hogy a félelem normális – és hogy képes legyőzni azt.

A mese után minden gyermek rajzolhatott egy saját „bátor pillanatot” – egy helyzetet, amiben nehéz volt valami, de mégis sikerült megoldania. Ez lehetett egy apró győzelem, például hogy megtanult egy új dolgot, kibékült valakivel, vagy legyőzte a félelmét.

4. Befejezés – „Varázsüzenetek” (5 perc)

Egy kis varázsdobozt hoztam elő. Minden gyermek kapott belőle egy „varázsüzenetet” – egy rövid, erőt adó mondatot:
   •   „Bármi történik, mindig van, aki segít neked.”
   •   „Bátor vagy és ügyes, sokkal erősebb, mint gondolod!”
   •   „A nehéz érzések jönnek-mennek, de te mindig találsz egy utat.”

A gyerekek megölelték egymást, aki akart adhatott egy „lélekölelést” maguknak.
Egy utolsó gondolattal zártam az órát:

„Bármilyen érzésed is van, az teljesen rendben van. Soha nem vagy egyedül – mindig van, aki szeret és segít neked.”

A gyerekek mosolyogva, lelkileg megerősödve indultak vissza a napjukba – egy kis varázslattal a szívükben.

Képek