Boldogságóra Program

Ez a hónap a Fügécskéknek valóban a megküzdésről szólt. Kemény harcot vívtunk, illetve vívunk még most is a betegségekkel szemben. Talán a 4 év alatt még nem volt olyan, hogy ebben az osztályban ilyen tartósan és ilyen sokáig legyenek hiányzóink. A szamuráj története segítségével újra felelevenítettük, hogy a látszólagos nehézség akár az előnyünkre is válhat, a törött vízhordó edény pedig figyelmeztetett minket, hogy nem kell tökéletesnek lennünk, mert így is értékesek vagyunk. Ezzel kapcsolatban egy spontán ötlettől vezérelve megkérdeztem tőlük (megkértem, hogy előtte csukják be a szemüket), hogy ki érzi magát fontosnak. Sajnos mindössze 3-an nyújtották a kezüket, ami nagyon elgondolkodtatott. Eszembe jutott, hogy ugyanezt a kérdést felnőtteknek feltéve, valószìnű hasonló „eredményre” jutnánk, amibe nagyon szomorú belegondolni. Kár, hogy a felnőtteknek nincsenek ilyen Boldogságórái… Mindeközben a gyerekek javaslatára a humort igyekeztünk becsempészni az életünkbe. Végül pedig elkészítettük a mi Önbecsülésedényünket a technika óra keretein belül. Az érdekessége a dolognak az volt, hogy az elkészítése során sokan a saját gyengeségeikkel kellett, szembenézniük. Van egy nagyon kreatív, szépen rajzoló Fügécske, aki igazi maximalista. Gyönyörűen kidíszítette az edényét, de rosszul vágta ki, ezért összegyűrte (előfordult nála már hasonló jópárszor), én viszont „megmentettem”, a munkáját és ragaszkodtam hozzá, hogy ragassza azt fel, még inkább rávilágítva, hogy nem baj, ha van egy kis hibája, egyébként is szét kellett volna darabolnia az edényét. Ezt a munkadarabot választottam főképnek is. Aztán más pedig elhagyta a „cserép”darabját (aki egyébként is hajlamos elhagyni dolgokat)stb. Szóval a készítés során is gyakoroltuk a megküzdést.

Képek