Boldogságóra Program

Önbecsülés edény

A Mese a törött vízhordó edényről, a mi esetünkben nem is mese. Nem mese, mert a gyermekeinkben rejlő minden kicsi értéket, apró megnyilvánulásokat kis segítséggel, bátorítással láthatóvá teszünk. Aki „kívülállóként” kezeli gyermekeinket, nem láthatja értékeiket, nem tudja milyen rejtett tulajdonságokkal zárkóznak be magukba. Hallgatnak mások mellett, de méregetik is egymáshoz magukat. Az egészséges önbecsülésükhöz értékeiket, jó tulajdonságaikat meg kell erősítenünk, támogatnunk kell őket. Segítségünkkel érezhetik magukat értékesnek, lesznek bátrabbak és meg tudnak majd birkózni a kihívásukkal. A cserépedény mindig ugyanazt az utat teszi meg, a gyerekek útjai sokfelé vezetnek. Ezért még inkább szükséges látványosan kiemelni, értékelni a bennük lévő jó dolgokat.
A törött vízhordó történetében először náluk a sajnálkozás jutott kifejezésre. Sajnálkoztak rajta és nem szerették a másik edényt, aki büszke, csúfolódó volt. Azt, hogy hasznosabb volt, nem is érdekelte Őket.
A saját történeteikben, a tanúság mindig az volt, hogy ha bármi is történik, biztatással jóvá tehető és minden megy tovább, elmúlik a rossz érzés. Utána a bátorság következik.
Alkottunk mi is cserépedényeket, de még ha törött is, szépnek találták.
Hogy ki, mire használná?
– „A polcomon őrizném, hogy mindenki lássa, engem nem zavar, hogy eltört. Megragasztottam, nem is látszik!”
– „Virágot tartok benne.”
– „A többi virágom mellé teszem az ablakba és tányért teszek alá, vizet teszek benne, ő fog párologtatni.”
– „Nem engedném anyának, hogy kidobja!”
Munkáinkat összegyűjtöttük egy fotó erejéig, hiszen olyan nagy gonddal készültek, Ők szépnek találták! Ezzel is az önbecsülésük fejlődött.

Képek